Hétfőn délelőtt a ceglédi vonalon, Monorierdőnél egy személyvonat hátulról nekiment egy intercitynek, négy halott, huszonhat sebesült. Négy halott, huszonhat sebesült.
És akkor avval jön nevezett Heinczinger István, a MÁV vezérigazgatója, hogy ők (a közlekedési minisztert és a MÁV Zrt. elnökét beleértve) szakmailag nem hibáztak, lemondásukat erkölcsi és emberi okokból nyújtották be. Ja, mer' az úgy van, hogy a kretén mozdonyvezető felcsavarja a kakaót, teker ezerrel, a vágány mellett meg mindenféle kábelekben dzsalnak a tréfás kedvű, ám rosszindulatú kóbor áramok, azt' hol így, hol úgy állítják a szemaforokat, piros, tilos, puff, itt nagy csatt lesz. Nem profanizálunk, van is kedvünk hozzá. Mi csak a vezérigazgató ez irányú közlését felidézve próbáljuk érzékeltetni a sajtóban publikált (befutott a NapKeltébe, mint sebesvonat) verziójának életszerűségét.
Pontosítsunk: az nulla.
A MÁV, a költségvetés talán legrégebben használatban lévő feneketlen kútja, természetesen hierarchikus szervezet, amiben az is jó, hogy könnyű eljutni a legfőbb szakmai felelősig, s az ki is lenne más, mint a végső operatív döntéshozó. Mi köze ennek az "emberi" izékhez, vagy az erkölcshöz? Utóbbi jó, ha van, de nem szokták ellenőrizni beszálláskor, úgyis olyan túlterheltek a jegyvizsgálók.
Ugyanakkor mi van, ha a vasút valóban nem kötöttpályás, bizberrel védett üzem, hanem tényleg egy koszos dodzsem a sarki Luna-parkból, ahogy a vezérigazgató állítja, s az áramok és masiniszták arra mennek benne, amerre akarnak magas kedvükben? Nos, kezdjük ott, hogy nem is olyan régen (2007. február 6-án) történt egy kísértetiesen hasonló, "utoléréses" baleset Almásfüzitő és Komárom állomások között. Ám ott csak egy személy vesztette életét, leginkább azért, mert az ütközés egyik résztvevője tehervonat volt. Az az egy halott pedig a mozdonyvezető volt.
Kitalálják? Már hogy a MÁV belső vizsgálata szerint ki volt a hibás? Persze, az elhalt masiniszta! Ismét nem mi profanizálunk, tényleg ilyen vastag a bőr a MÁV illetékeseinek az orcáján. Erre persze az akkor még működő "külső fél", a Magyar Vasúti Hivatal akadékoskodni kezdett, vizsgálata feltárta, hogy a vasúti közlekedés irányításának és szervezésének számtalan szabályát megszegték, és mulasztások hosszú folyamata vezetett a balesethez. Feltevésünk szerint ez sokakat (köztük az effélékben oly felette jártas Heinczingert) annyira megérintett emberileg és erkölcsileg, hogy a mostani tragédia hatása alatt nyilvánosan zokogó (micsoda könnyek!) miniszterelnök 2008 májusában a most (emberi és erkölcsi okokból) lemondó szakminiszter (Szabó) javaslatára egy tollvonással megszüntette a vasúti hivatalt. Úgy akadékoskodjanak, ha bírnak!
Hát nem fognak akadékoskodni, valóban. Most egyedül a MÁV belső vizsgálatától várhatja tehát az okkal megviselt közvélemény, hogy kiderítse, mi történt Monorierdőnél. Miért kellett meghalnia négy embernek, huszonhatnak miért súlyosan sérülnie?
Nos, van az eredményre egy fogadásunk.
