Erkölcsi és emberi okok

Publicisztika

Hogy is mondjuk ezt úgy, hogy ne sértsük meg sem drága olvasóink kifinomult jó ízlését, sem pedig Heinczinger István személyiségi jogait? Tán az lesz a legjobb, hogy: "Anyádat, ha meg nem sértelek!"

Hétfőn délelőtt a ceglédi vonalon, Monorierdőnél egy személyvonat hátulról nekiment egy intercitynek, négy halott, huszonhat sebesült. Négy halott, huszonhat sebesült.

És akkor avval jön nevezett Heinczinger István, a MÁV vezérigazgatója, hogy ők (a közlekedési minisztert és a MÁV Zrt. elnökét beleértve) szakmailag nem hibáztak, lemondásukat erkölcsi és emberi okokból nyújtották be. Ja, mer' az úgy van, hogy a kretén mozdonyvezető felcsavarja a kakaót, teker ezerrel, a vágány mellett meg mindenféle kábelekben dzsalnak a tréfás kedvű, ám rosszindulatú kóbor áramok, azt' hol így, hol úgy állítják a szemaforokat, piros, tilos, puff, itt nagy csatt lesz. Nem profanizálunk, van is kedvünk hozzá. Mi csak a vezérigazgató ez irányú közlését felidézve próbáljuk érzékeltetni a sajtóban publikált (befutott a NapKeltébe, mint sebesvonat) verziójának életszerűségét.

Pontosítsunk: az nulla.

A MÁV, a költségvetés talán legrégebben használatban lévő feneketlen kútja, természetesen hierarchikus szervezet, amiben az is jó, hogy könnyű eljutni a legfőbb szakmai felelősig, s az ki is lenne más, mint a végső operatív döntéshozó. Mi köze ennek az "emberi" izékhez, vagy az erkölcshöz? Utóbbi jó, ha van, de nem szokták ellenőrizni beszálláskor, úgyis olyan túlterheltek a jegyvizsgálók.

Ugyanakkor mi van, ha a vasút valóban nem kötöttpályás, bizberrel védett üzem, hanem tényleg egy koszos dodzsem a sarki Luna-parkból, ahogy a vezérigazgató állítja, s az áramok és masiniszták arra mennek benne, amerre akarnak magas kedvükben? Nos, kezdjük ott, hogy nem is olyan régen (2007. február 6-án) történt egy kísértetiesen hasonló, "utoléréses" baleset Almásfüzitő és Komárom állomások között. Ám ott csak egy személy vesztette életét, leginkább azért, mert az ütközés egyik résztvevője tehervonat volt. Az az egy halott pedig a mozdonyvezető volt.

Kitalálják? Már hogy a MÁV belső vizsgálata szerint ki volt a hibás? Persze, az elhalt masiniszta! Ismét nem mi profanizálunk, tényleg ilyen vastag a bőr a MÁV illetékeseinek az orcáján. Erre persze az akkor még működő "külső fél", a Magyar Vasúti Hivatal akadékoskodni kezdett, vizsgálata feltárta, hogy a vasúti közlekedés irányításának és szervezésének számtalan szabályát megszegték, és mulasztások hosszú folyamata vezetett a balesethez. Feltevésünk szerint ez sokakat (köztük az effélékben oly felette jártas Heinczingert) annyira megérintett emberileg és erkölcsileg, hogy a mostani tragédia hatása alatt nyilvánosan zokogó (micsoda könnyek!) miniszterelnök 2008 májusában a most (emberi és erkölcsi okokból) lemondó szakminiszter (Szabó) javaslatára egy tollvonással megszüntette a vasúti hivatalt. Úgy akadékoskodjanak, ha bírnak!

Hát nem fognak akadékoskodni, valóban. Most egyedül a MÁV belső vizsgálatától várhatja tehát az okkal megviselt közvélemény, hogy kiderítse, mi történt Monorierdőnél. Miért kellett meghalnia négy embernek, huszonhatnak miért súlyosan sérülnie?

Nos, van az eredményre egy fogadásunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.