Alig csengett le a közbeszédben a "szakértői kormány" fantázianevű, a valóságban nem létező lelemény, máris itt van előttünk a következő nettó marhaság: a Fidesz pártelnöke szerint a parlamentnek szavaznia kell a kormányfő augusztus végén publikált Megegyezés című írásáról. Orbán Viktor jogvégzett ember, aki számos alkalommal esküdött már fel a Magyar Köztársaság alkotmányára - most viszont úgy tűnik, e jogszabály már nem sokat jelent az államférfiú számára.
Orbán álláspontja nem meglepő: tudjuk, szerinte a nemzet a test, a köztársaság pedig csak a ruha rajta. Az sem titok, hogy a közvélemény-kutatások szerint ma legnépszerűbb párt elég régóta elég sokat tesz azért, hogy a nemzet testén lévő ruha eltávolítása, a nemzeti sztriptíz megkezdődjön: háromhetenkénti parlamenti ülésezések, vizsgálóbizottságok működésének ellehetetlenítése, 72 órás ultimátum, hogy csak néhányat villantsunk fel a mögöttünk hagyott évtizedből. E sor újabb eleme a Megegyezéssel kapcsolatban nyakra-főre hangoztatott állítás: hogy ti. a publikáció a kisebbségi kormány programja. Ezért is kezdeményezte szeptember 15-én a Fidesz-KDNP két frakcióvezetője, hogy a cikket a parlament vegye napirendre és szavazzon róla.
Elképzelhető, hogy azért marad e pártelnöki állítás a nyilvánosságban szó nélkül, mert mindenki tudja, hogy ez
alkotmányos nonszensz
De tartok tőle, hogy nem erről van szó - holott a Megegyezésről mint a kisebbségi kormány programjáról szóló parlamenti szavazás kezdeményezésével a Fidesz sajtpapírként gyűri össze az Alkotmányt, s dobja elegáns, jól célzott mozdulattal a kukába.
Az, hogy a Fidesz lépten-nyomon a kormány illegitim voltát hangsúlyozza, nem meglepő; ehhez még csak kisebbségi kormánynak sem kell lenni, elég, ha nem ők vannak kormányon. Az sem véletlen, hogy a kisebbségi kormányzás kezdete óta a bizalmi szavazást követelik a miniszterelnöktől - mivel ők maguk megbuktatni nem tudják, ezért azt várják el, hogy a kormányfő maga kövessen el nyilvános harakirit a T. Házban. Most viszont egy lépéssel tovább mentek: a kormányfő publikációját kinevezték a kisebbségi kormány programjának, és erről kvázi bizalmi szavazást kezdeményeznek a parlamentben - amivel semmibe veszik a hatályos Alkotmánynak a kormányzatról szóló előírásait.
Az Alkotmány értelmében egy kormánynak, legyen az többségi vagy kisebbségi, addig van legitimációja, amíg egy másik kormány le nem váltja. Az ellenzéknek vannak eszközök a kezében: a konstruktív bizalmatlansági indítvány vagy a parlament feloszlatásával egy előre hozott választás, s ezt követően az új kormány megalakítása. Az elsővel még nem próbálkoztak, a második pedig a liberálisok ellenállásán bukott meg.
Amire a Fidesz most készül, az nem más, mint az Alkotmány negligálása. Orbánék azt állítják, hogy a kormányfő augusztus végi cikke a kisebbségi kormány programja, melynek parlamenti támogatottságát egy szavazás erejéig le kell mérni. Pedig - hangsúlyozzuk, hogy jogvégzett és az alkotmányos előírások ismeretével rendelkező emberekről beszélünk - tudniuk kell: azzal, hogy májusban a koalíció felbomlásával a kormány elveszítette stabil parlamenti többségét, sem de facto, sem de jure nem alakult új kormány. Pontosan ezért új programra sincs szükség - és ami még fontosabb, erre alkotmányos kényszer, kötelezettség sincs.
Ezzel szemben a pártelnök vezényletével a Fidesz és a KDNP frakcióvezetői a miniszterelnök helyett (!) benyújtottak egy Gyurcsány által írt dokumentumot, amiről ők azt állítják, ez a kisebbségi kormány programja. Ennyi erővel Gyurcsány május óta adott nyilatkozatait vagy
blogbejegyzéseit
is szavazásra lehetne bocsátani, akár hetente is, derüljön csak ki, hogy megvan-e a parlamenti többség Totó kutya élelmezése mögött, avagy netán már az is felhatalmazás nélkül történik.
Egyébként minden ellenkező híreszteléssel szemben van precedens Magyarország politikatörténetében a kisebbségi kormányzásra: mily' sorsszerű egybeesés, éppen Orbán Viktor volt az, aki a kisgazdapárt sikeres felszalámizása után, 2001-től hónapokon át de facto kisebbségben kormányzott - az általa most leszólt "kicsinyes politikai pókerjátszmák" eszközével, egyéni megállapodások sorával, s nem utolsósorban a MIÉP hathatós közreműködésével. Érdekes módon az akkori miniszterelnöknek eszébe sem jutott semmiféle új kormányprogramot a parlament elé vinni - igaz ugyan, hogy az ellenzék sem kezdeményezte, hogy Orbán szokásos szerda reggeli rádióbeszédeit szavazásra bocsássák az Országgyűlésben. Másrészt Orbán előrelátó volt: még mielőtt kisebbségi helyzetbe kormányozta magát, az államháztartási törvény meglehetősen konkrét előírásait figyelmen kívül hagyva kétéves költségvetést fogadtatott el a parlamenttel. Így megelőzte azt a helyzetet, hogy egy "polgári" kormány a szélsőjobb szavazataira támaszkodva élje túl a lényegében egyetlen tétre menő parlamenti szavazást.
Amit most a jobboldal, élén Orbánnal a Megegyezés parlamenti szavazásával tervez, az nem más, mint a nemzet testén lévő ruhaneműk fokozatos eltávolításának újabb szakasza. Mindenki, aki javaslatát értelmes felvetésnek tartja és a parlamenti szavazást támogatja, vagy ne adj' isten ezen a szavazáson esetleg még meg is nyom valamilyen gombot, nem tesz mást, mint elfogadja a Fidesz vezérének az alkotmányos renddel teljességgel szemben álló logikáját. Vagy mondjuk úgy, részt vesz az Orbán-féle nemzeti sztriptízben, amely az egyébként is egyre rongyosabb tavaszi-őszi Köztársaság-kollekciót rángatja le a nemzet testéről. A végén itt állunk pucéran, miközben már nyakunkon a tél.
A szerző politológus, a Progresszív Intézet vezető elemzője.
