Oroszok állhatnak a megfigyelési ügy mögött; a valódi célpont talán Csányi Sándor volt, a regionális nagybanki címre törő OTP első embere, akinek részesedése van a Molban is, és a Mol megszerzéséért az oroszok (is) lemennének hídba. Orbán Viktor mesélte mindezt a Fidesz-frakció előtt. Az orosz gazdasági nyomulás biztos igaz, ámde a konkrét megfigyelési ügyben semmi nem utalt erre, arról nem is beszélve, hogy az előkerült hangfelvételen Csányi mintha nem a gyanútlan célszemélyt alakítaná. A pártelnöki megnyilatkozás célja kettős: egyrészt irányt szabni az ún. értelmezési és tematizációs versenynek, amely a Fidesz és az MSZP-kormány között zajlik, másrészt, ha már ily remek alkalom kínálkozott rá, erősíteni azt a közhitet, hogy Magyarország a Nyugat utolsó védőbástyája, az Antemurale Christianitatis. Manapság épp Putyin hatalmi törekvéseivel szemben; s erre a harcra a legalkalmasabb személy csak az Elnök, a modern Athleta Christi. (Az oroszgyepáló vonalra amúgy 2006 őszén, 2007 tavaszán állt rá Orbán, s kezdte sulykolni a muszkavezető Gyurcsány-kormány képét.)
Az elnöki megnyilatkozásnak azonban ez a lényegtelenebbik, bár kétségkívül szórakoztató oldala. A fő szál az UD-ügyről szóló közbeszédet módosítaná. Mert ha igazából az oroszok kémkedtek (a Mol és Csányi után), akkor az UD csak ellenkémkedett. Viszont ki kémkedett az ellenkémkedő UD után? A kormány. Tehát ki figyelt meg kit? És miért tiltakozott a Fidesz Laborc Sándor kinevezése ellen? Miért akarta tudni Orbán és kis segédje, hogy mit művel a fő titkosszolga Moszkvában? Ki végzett a KGB-akadémián? És kivel fúj akkor egy követ a kormány?
Az elnöki sejtetés olyannyira ellentmond a már ismert és tényként értékelhető információknak (azaz a lehallgatott beszélgetések nyilvánosságra vergődött tartalmának), hogy nem lehet másra gondolni: Orbán maszatolva kármentesít, támadva védekezik. Akkorát hazudik, hogy épp a hazugság valószerűtlensége szavatol az állítás hiteléért. "Ekkorát nem lehet hazudni - biztos igazat mond."
Ám hogy ezt teheti (akár még sikerrel is: meglátjuk), az nem független a megfigyelési ügy tálalásától és kezelésétől. Titkosszolgálati ügyről lévén szó, eleve szűrt és nagyon óvatosan kezelendő hírmorzsákból tájékozódhatunk. Ugyancsak nem segíti a tisztánlátást a ricsaj, amit a politika kelt az ügy körül. Igaz, a hangoskodás meg az agresszív hangnem egyelőre csak a hírbe hozott oldalt jellemzi. De legalább ennyire növeli a bizonytalanságot a vádló fél hallgatása: a szeptemberi görögtűz után, amikor naponta új megfigyeltek, érintettek nevét szivárogtatták ki, csak a szokásos politikusi ökölrázások és vicsorgások jöttek. X. tisztázza a viszonyát Y.-nal, valamint a hónalját!
A megfigyelési ügy egyelőre a politikai botrányok jellegzetesen magyar útját járja: a felek egymást mószerolják. Mindegyik mintha a saját szélesebb táborának fuvolázna: összerántani az elbitangolni mindig kész nyájat. Hisz nem kell elvakult MSZP-szavazónak lenni ahhoz, hogy a megismert beszélgetésekből törvénytelen fideszes információszerzési akcióra gyanakodjunk. És nem csak a fanatikus Orbán-drukkernek szúr szemet az a sok (vélhető) szabálytalanság, amit a kormányzati szereplők elkövettek az ügy tálalásakor.
Ám hiba volna, ha ezek miatt legyintenénk az egészre: az eddig tudottak nem azt erősítik, hogy az adatgyűjtési ügy Szilvásyék koholmánya csupán. A nyilvánosságra hozott felvételek hallatán legalábbis nehezen hinnénk, hogy a fideszes politikusok és az UD-sek közti beszélgetések, vagy a Csányi-Tóth-eszmecsere csak afféle small talk volt, ártatlan, udvariaskodó csevegés. Több mint gyanús a Nemzetbiztonsági Bizottság munkájának a szabotálása is. Mint ahogyan az első ideges reakciók, vagy az Orbán mostani megnyilatkozásához hasonló próbálkozások is azt a benyomást erősítik, hogy itt nagyon bele lett tenyerelve valamibe. De hogy pontosan mibe, s hogy valóban demokratikus államrendünk alapjait érte-e súlyos támadás - ennek felfedésével még adósak azok, akik a lavinát elindították. Valóban, a kormány kezét szigorú adatvédelmi és egyéb jogszabályok kötik. De ha azt találták, amit sejtetnek, nem pusztán politikai önérdekük a teljes körű feltárás. Alkotmányos kötelességük is.
