Vélemény

Az ünnepi mérkőzések a magyar futball legrégibb hagyományai közé tartoznak. Még bajnokságot sem rendeztek, amikor 1900 húsvétján nagy nemzetközi találkozóra került sor a Millenárison. A BTC 8000 néző előtt mérte össze erejét a prágai Slaviával. Ünnepeken, főként húsvétkor és pünkösdkor gyakran rendeztek futballtornákat, a meccseket mindig nagy érdeklődés övezte.

Ez én vagyok, a ködmű, tisztelt Akadémia, ködmén, ködmte, köd... de nem kenyerem az ilyen humor

Hétfőn (most: 2007. december 10.) nyilvánosságra került: a Fővárosi Nyomozó Ügyészség "bűncselekmény hiányában" nem emel vádat E. Zsanett megerőszakolásának (2007. május 4.) ügyében. Körülbelül avval az indoklással, hogy eddig sem derült ki semmi, és biztosan eztán sem fog. A döntés ellen nyolc napon belül lehet panasszal élni. Úgyhogy időben vagyunk!

Múlt szombaton a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség bemutatta Erős Magyarország című programját. Majdnem százoldalnyi, ízlésesen tördelt kiadvány. Mit ad isten, éppen akkor került elő, amikor óriáscsizmában közelg december 17., az össztársadalmi válság csúcsnapja; és amikor általában is mindenféle krízis (megélhetési, szociális, de mindenekelőtt: erkölcsi, morális és etikai) sújtja a hazát.

Nehéz munka az enyém Nehéz munka az enyém Mi vagyunk az Új Undokak. (Karinthy) A nagy vonatvezető bejelentette: az általa vezetett szakszervezeti liga, így jelesül az általa vezetett vasutas-szakszervezet december 17-én (az egészségügyi törvény országgyűlési végszavazásának napján) általános sztrájkot kezd, éspedig meghatározatlan időre, illetőleg addig, amíg a kormány bizonyos kérdésekben vissza nem vonul.

Valamikor ifjúkorom hajnalán egy házibuliban összejöttünk egy lánnyal. Szépen haladtunk a mindkettőnk által kívánt végkifejlet felé, de egyszer csak a lány megszólalt: "Ja, én profi vagyok. Én ezt csak pénzért csinálom." Elveim még ebben a helyzetben is erősebbnek bizonyultak a beindultságomnál, és gondolkodás nélkül ezt válaszoltam: "Hát pedig ez az a dolog, ami nekem pénzért nem kell."

"Bocsánat, nekem van jogom házasodni, én össze is házasodtam. Önnek?" - vágott közbe Az Este szeptember 24-i adásában a műsorvezető. "Nekem nincsen - felelt Szetey Gábor. - De még egyszer, nekem a legfontosabb az..." "De kell? Szeretne?" - állta útját ismét a jól begyakorolt mondatoknak a riporter, mire Szetey Gábor: "Nem tudom, hogy szeretnék-e. Azt gondolom, hogy szeretnék olyan helyzetben élni, ahol teljes jogegyenlőséget élvezek, és ez a legfontosabb dolog."

Három hete megjelent cikkemben (Ne játssz a pad alatt!, Magyar Narancs, 2007. november 15.) amellett érveltem, hogy a Lamperth Mónika miniszter asszony által felvetett gondolat a szabad iskolaválasztás megszüntetéséről Magyarországon nem a megfelelő módszer a tanulói egyenlőtlenségek megszüntetésére, időzítése helytelen, és - ha a javaslat komoly - a szociális és munkaügyi miniszter helyett az oktatási és kulturális miniszternek kellett volna megtennie. Erőss Gábor vitába szállt velem (Lamperth és a tabuvédők, Magyar Narancs, 2007. november 22.). Legalábbis szerinte. Én úgy látom, hogy ugyanazt az elméleti megoldást tartanánk helyesnek a tanulói egyenlőtlenségek megszüntetésére - azaz a komprehenzív rendszer bevezetését -, de vele ellentétben én nem gondolom, hogy ennek fontos eleme lenne a szabad iskolaválasztás, és azt sem hiszem, hogy az általa támogatott újraközpontosítási törekvéseknek most jött volna el az idejük. Ha eljön valaha is.

Kimerítettünk minden lehetőséget, a tárgyalások folytatásának nem látom értelmét - mondotta szomorúan Wolfgang Ischinger osztrák diplomata, annak a háromfős közvetítői csoportnak az egyik tagja, amely az elmúlt pár hónapban még egyszer, utoljára megpróbálta meggyőzni az albánokat arról, hogy ne akarjanak független Kosovo államot maguknak, a szerbeket meg arról, hogy hadd legyen már Kosovo független.

Hogy mi szállta meg a hétvégén az MSZP-frakciót, sejtelmünk sincs, mindenesetre megfogadták, hogy mégsem szavazzák szét az egészségpénztárakról szóló törvényt, azt, ami miatt a két koalíciós párt vezetői és szakértői lassan egy éve gyömöszölik egymást. Elhitték talán, hogy a kisebbik párt most aztán tényleg lelép, ha megint átvágják? Esetleg, akarata ellenére, ismét Orbán Viktor segített be, mint annyiszor Gyurcsány felbukkanása óta?

A múlt század első évtizedében, egészen pontosan 1906-ban a jobbára zenekritikusként ismert amerikai születésű irodalmár, Edward Prime-Stevenson (1858-1942) a saját költségén kiadott egy kisregényt Nápolyban.

1992 júliusában K. - akkoriban az SZDSZ országgyűlési képviselője és a Beszélő című hetilap főszerkesztője - üzenetet kapott, hogy keresse meg a Gráf Reklámügynökség vezetőjét, Rosta Máriát. Az ügynökség támogatási céllal vállalná, hogy hirdetésekkel látja el a nagy múltú, de a piacon egyre nehezebben vergődő orgánumot.

A szakmáját értő, becsülő tudós látványa a jóérzésű kívülállóban elkerülhetetlenül szimpátiát ébreszt. Ez az érzés csak fokozódhat, ha az illető tudósról kiderül, szereti a virágokat, valamint az olyan vitát, amelyben - függetlenül attól, hogy ő és tudóstársai mekkora "hülyeséget" mondanak - "reklámozva van" a szakma.

Hát ez elképesztő, hogy egy magyar hetilapban - még ha a Narancs is az - nyelvészetről vitatkozzanak az emberek, nem pedig arról, hogy lehet-e azt mondani, hogy lemerült a telefonom, mikor köztudott, hogy csak a búvár tud lemerülni, és különben is, nem a telefon merül le, hanem az akku. Vitatkozunk, hogy meddig tudomány és honnantól nem, hogy mit mondott Saussure meg Wittgenstein - mondom, az eszem megáll.