A semmin nem lepődik meg senki

A szerk.

Múlt szombaton a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség bemutatta Erős Magyarország című programját. Majdnem százoldalnyi, ízlésesen tördelt kiadvány. Mit ad isten, éppen akkor került elő, amikor óriáscsizmában közelg december 17., az össztársadalmi válság csúcsnapja; és amikor általában is mindenféle krízis (megélhetési, szociális, de mindenekelőtt: erkölcsi, morális és etikai) sújtja a hazát.

Múlt szombaton a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség bemutatta Erős Magyarország című programját. Majdnem százoldalnyi, ízlésesen tördelt kiadvány. Mit ad isten, éppen akkor került elő, amikor óriáscsizmában közelg december 17., az össztársadalmi válság csúcsnapja; és amikor általában is mindenféle krízis (megélhetési, szociális, de mindenekelőtt: erkölcsi, morális és etikai) sújtja a hazát. Mindezek következtében a kormányváltás a küszöb előtt áll, ilyenkor pedig úgy kell egy program, mint egy falat kenyér. Ha mégsem lesz kormányválság és -váltás, akkor sincs baj, a dokumentum legfontosabb érdeme ekkor az lesz, hogy van, és lehet majd lobogtatni, és a sok finnyogó nem púposkodhat tovább, hogy hol a program, meg mit csinálnátok ti, nagyfejűek.

Hát itt. És ezt.

Tényleg?

Ténykérdés, hogy a fölvezetés sokkal ésszerűbb volt, mint a 2006-os választási programot megelőző "nemzeti konzultáció", amikor az Elnök és környezete hárommillió emberrel folytatott eszmecserét a kívánatos adó- és monetáris politikáról, továbbá az állami újraelosztás mikéntjéről. Ezúttal az igazságosság, életminőség, közszolgáltatások, versenyképesség témákban rendezett konferenciasorozat tapasztalatait öntötték formába, és a látványtárból kiestek az ökölvívó-szorítóra emlékeztető színterek is, melyekben az Elnök peripatetikusan, töprengő-tépelődő sétálgatás közben oldotta meg a spontánul előre kijelölt szerencsések felette életszerű problémáit. Ezt a változást mindenképpen méltányolni illik.

Lelkesebb kommentárok - köztük néhány gazdasági ún. tényezőé - azt hangsúlyozzák, a Fidesz e programja mennyire realistább az előzőnél. És tényleg: nincs benne szó sem huszonkettedik havi nyugdíjról, sem hónapról hónapra csökkenő gáz- meg áramárról. Ellenben a párt fontosnak tartja az euró mielőbbi bevezetését, a tiszta közéletet és a nagyobb demokráciát. Ezeknek nagyon örülni kell valóban, ámbár az elvárás nem lehetett valami nagy, ha már ennyi is kiváltotta egyes megfigyelők elégedettségét.

Mindazonáltal az Erős Magyarország mindenben megfelel a műfaji igényeknek. A versenyképességről, a kisebbségekről szóló részeket ctrl+C, ctrl+V eljárással simán át lehetne emelni bármelyik főáramú párt bármikori programjába. A dokumentum a vállalkozásoknak gazdasági liberalizmust és a szabályok betartásán szigorúan őrködő, feddhetetlen államapparátust ígér, a szegényeknek, hátrányos helyzetűeknek, nagycsaládosoknak, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági vállalkozóknak, civil szervezeteknek, meg úgy általában mindenkinek több állami forrást, a munkaadóknak kisebb adóterheket, a munkavállalóknak kedvező adótörvényeket, és persze Széchenyi-tervet, lakástámogatást, blablabla. Összegezve: több állami kiadást és gondosabb gondoskodást, és kevesebb állami behajtást! De ezen sem fogunk most elképedni, pár kampány óta így megy ez, az elmúlt hat-hét évben melyik nagy párt mondta ennek az ellenkezőjét? (Képzeljünk el olyan pártprogramot, amelyik dúsan burjánzó állami és önkormányzati korrupciót helyez kilátásba, a szegények további nyomorítását, a civileknek dutyit, taplókat a parlamentbe, csatlakozást a rubelövezethez, és 25 százalék feletti munkanélküliséget! Szerintünk még a tíz százalék is alig lenne meg e formációnak.)

Mint minden pártprogramnak, az Erős Magyarországnak is vannak ún. kódolt üzenetei, az ígérettengerben elhintett olyan mondatok, melyekből kikacsintanak a szerzők: pontosan tudjuk, hogy mi az igazi gond - az élőmunkára rakódó terhek, a pazarló állami struktúrák stb. -, úgyhogy nem kell félni, és nem kell annyira komolyan venni minden egyes sort. Természetesen a törzsbázis is megkapja a magáét: az egyházakról, a káros szektákról, a családról, a hitről (mint legszemélyesebb közügyről - hú, de régen hallottuk már!), az elszabadult bűnözésről, Szodomáról és Gomoráról, és a politikai ellenfélről, amely egy nagy bazi romboló erő csak, egy Frankenstein.

Semmi meglepő tehát - vagy inkább a semmi, ami nem lepett meg senkit. Kicsit persze rossz, sőt aggasztó a politikai retorika ilyen szörnyű kiüresedése, hogy az okos stratégiák veleje a hülyítés lett, és hogy ehhez képest még 1998 is - amikor a Fidesz programja tartalmazta például a több-biztosítós modellt - egy sziporkázó szellemi párviadal, egy Parnasszus volt. Egy azóta visszavonult pártelnök így sopánkodott e tárgyban lapunknak a 2006-os kampány előestéjén: "Figyeljék meg, a kampányban el fogunk oda jutni, hogy legyen mindenkinek a lakása előtt egy mentő, ha rosszul lesz, csak lemegy, és mentő viszi a kórházba." Mit gondolnak, mi áll az Erős Magyarország 39. oldalán? A Fidesz megígéri, hogy "a mentő az ország bármely pontjára 15 perc alatt odaér".

A kiadványtól nem lettünk okosabbak semmivel. De hát eleve elég hülyék lettünk volna, ha azt képzeljük, hogy majd pont ettől.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.