Múlt szombaton a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség bemutatta Erős Magyarország című programját. Majdnem százoldalnyi, ízlésesen tördelt kiadvány. Mit ad isten, éppen akkor került elő, amikor óriáscsizmában közelg december 17., az össztársadalmi válság csúcsnapja; és amikor általában is mindenféle krízis (megélhetési, szociális, de mindenekelőtt: erkölcsi, morális és etikai) sújtja a hazát. Mindezek következtében a kormányváltás a küszöb előtt áll, ilyenkor pedig úgy kell egy program, mint egy falat kenyér. Ha mégsem lesz kormányválság és -váltás, akkor sincs baj, a dokumentum legfontosabb érdeme ekkor az lesz, hogy van, és lehet majd lobogtatni, és a sok finnyogó nem púposkodhat tovább, hogy hol a program, meg mit csinálnátok ti, nagyfejűek.
Hát itt. És ezt.
Tényleg?
Ténykérdés, hogy a fölvezetés sokkal ésszerűbb volt, mint a 2006-os választási programot megelőző "nemzeti konzultáció", amikor az Elnök és környezete hárommillió emberrel folytatott eszmecserét a kívánatos adó- és monetáris politikáról, továbbá az állami újraelosztás mikéntjéről. Ezúttal az igazságosság, életminőség, közszolgáltatások, versenyképesség témákban rendezett konferenciasorozat tapasztalatait öntötték formába, és a látványtárból kiestek az ökölvívó-szorítóra emlékeztető színterek is, melyekben az Elnök peripatetikusan, töprengő-tépelődő sétálgatás közben oldotta meg a spontánul előre kijelölt szerencsések felette életszerű problémáit. Ezt a változást mindenképpen méltányolni illik.
Lelkesebb kommentárok - köztük néhány gazdasági ún. tényezőé - azt hangsúlyozzák, a Fidesz e programja mennyire realistább az előzőnél. És tényleg: nincs benne szó sem huszonkettedik havi nyugdíjról, sem hónapról hónapra csökkenő gáz- meg áramárról. Ellenben a párt fontosnak tartja az euró mielőbbi bevezetését, a tiszta közéletet és a nagyobb demokráciát. Ezeknek nagyon örülni kell valóban, ámbár az elvárás nem lehetett valami nagy, ha már ennyi is kiváltotta egyes megfigyelők elégedettségét.
Mindazonáltal az Erős Magyarország mindenben megfelel a műfaji igényeknek. A versenyképességről, a kisebbségekről szóló részeket ctrl+C, ctrl+V eljárással simán át lehetne emelni bármelyik főáramú párt bármikori programjába. A dokumentum a vállalkozásoknak gazdasági liberalizmust és a szabályok betartásán szigorúan őrködő, feddhetetlen államapparátust ígér, a szegényeknek, hátrányos helyzetűeknek, nagycsaládosoknak, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági vállalkozóknak, civil szervezeteknek, meg úgy általában mindenkinek több állami forrást, a munkaadóknak kisebb adóterheket, a munkavállalóknak kedvező adótörvényeket, és persze Széchenyi-tervet, lakástámogatást, blablabla. Összegezve: több állami kiadást és gondosabb gondoskodást, és kevesebb állami behajtást! De ezen sem fogunk most elképedni, pár kampány óta így megy ez, az elmúlt hat-hét évben melyik nagy párt mondta ennek az ellenkezőjét? (Képzeljünk el olyan pártprogramot, amelyik dúsan burjánzó állami és önkormányzati korrupciót helyez kilátásba, a szegények további nyomorítását, a civileknek dutyit, taplókat a parlamentbe, csatlakozást a rubelövezethez, és 25 százalék feletti munkanélküliséget! Szerintünk még a tíz százalék is alig lenne meg e formációnak.)
Mint minden pártprogramnak, az Erős Magyarországnak is vannak ún. kódolt üzenetei, az ígérettengerben elhintett olyan mondatok, melyekből kikacsintanak a szerzők: pontosan tudjuk, hogy mi az igazi gond - az élőmunkára rakódó terhek, a pazarló állami struktúrák stb. -, úgyhogy nem kell félni, és nem kell annyira komolyan venni minden egyes sort. Természetesen a törzsbázis is megkapja a magáét: az egyházakról, a káros szektákról, a családról, a hitről (mint legszemélyesebb közügyről - hú, de régen hallottuk már!), az elszabadult bűnözésről, Szodomáról és Gomoráról, és a politikai ellenfélről, amely egy nagy bazi romboló erő csak, egy Frankenstein.
Semmi meglepő tehát - vagy inkább a semmi, ami nem lepett meg senkit. Kicsit persze rossz, sőt aggasztó a politikai retorika ilyen szörnyű kiüresedése, hogy az okos stratégiák veleje a hülyítés lett, és hogy ehhez képest még 1998 is - amikor a Fidesz programja tartalmazta például a több-biztosítós modellt - egy sziporkázó szellemi párviadal, egy Parnasszus volt. Egy azóta visszavonult pártelnök így sopánkodott e tárgyban lapunknak a 2006-os kampány előestéjén: "Figyeljék meg, a kampányban el fogunk oda jutni, hogy legyen mindenkinek a lakása előtt egy mentő, ha rosszul lesz, csak lemegy, és mentő viszi a kórházba." Mit gondolnak, mi áll az Erős Magyarország 39. oldalán? A Fidesz megígéri, hogy "a mentő az ország bármely pontjára 15 perc alatt odaér".
A kiadványtól nem lettünk okosabbak semmivel. De hát eleve elég hülyék lettünk volna, ha azt képzeljük, hogy majd pont ettől.
