Hivatalon belül

A szerk.

Hétfőn (most: 2007. december 10.) nyilvánosságra került: a Fővárosi Nyomozó Ügyészség "bűncselekmény hiányában" nem emel vádat E. Zsanett megerőszakolásának (2007. május 4.) ügyében. Körülbelül avval az indoklással, hogy eddig sem derült ki semmi, és biztosan eztán sem fog. A döntés ellen nyolc napon belül lehet panasszal élni. Úgyhogy időben vagyunk!

Hétfőn (most: 2007. december 10.) nyilvánosságra került: a Fővárosi Nyomozó Ügyészség "bűncselekmény hiányában" nem emel vádat E. Zsanett megerőszakolásának (2007. május 4.) ügyében. Körülbelül avval az indoklással, hogy eddig sem derült ki semmi, és biztosan eztán sem fog. A döntés ellen nyolc napon belül lehet panasszal élni. Úgyhogy időben vagyunk!

Már ahogy vesszük. Mert ha például az eset dátumát tekintjük, rengeteg idő telt el. És ahhoz képest is rengeteg, hogy már július elején arról volt szó, az ügyészség "napokon belül" nyilatkozik a vádemelésről. Nem nyilatkozott. Mostanáig. Hogy mivel töltötte az idejét, arról csekély számú és döntő többségében másod-harmad kézből származó információink vannak. Ilyen-olyan szakértői véleményeket próbált megfejteni, immár önvallomásuk szerint is sikertelenül. Oh, nagyon sok volt az ellentmondás - belefáradtak feltehetően.

Ugyanakkor legalább az indokláson gondolkodhattak volna egy kicsit még, hiszen abból, hogy nem derült ki semmi, és nem is fog, nem következik egyenesen és logikusan a "bűncselekmény hiánya" például. Csupán a bizonyíthatóságé. Ám ez csupán feltevés a részünkről. Találgatás. Az ügyészség bizonyára többet tud. Mely tudáshoz nekünk, és egyáltalán a köznek, semmi közünk, érjük be momentán annyival, hogy kész, vége, részükről a fáklyásmenet.

De épp ezért tragikus, szerencsétlen fordulata az elmaradó vádemelés ennek a skandalumnak. A bírósági tárgyaláson a rendőröknek bőségesen lett volna lehetőségük arra, hogy bebizonyítsák a vád tarthatatlanságát. Az ártatlanságukat. Ennek híján azonban a nyilvánosságnak kevés esélye maradt, hogy megalapozottan eldöntse a maga számára, mi is történt május 4-én hajnalban a Múzeum körúton. Csak a turkálókból előkapart, sokadlagos, manipulatív információkból mazsolázhat. Jelen állás szerint a Zsanett-sztori "el lett intézve" az igazságszolgáltatás hivatalainak becsukott ajtói mögött. Maguk közt.

És innentől kezdve bármit mondhat bárki. Valakik például azt, hogy felnyomhatnánk hamis vádért, de nem nyomunk. Mások meg azt, hogy ugyan miért is jelenteném fel a velem szabálytalanul eljáró rendőrt, ha még egy csoportos nemi erőszakot is szemrebbenés nélkül elsikálnak nekik. "Egy brancs az nyilván" - és ehhez nem is kell különösebb állampolgári rosszindulat, elfogultság. Bőségesen elegendő az a kiszolgáltatottságtudat, ami az utóbbi esztendők ebbéli ismereteire alapozva kialakult a polgárok nem jelentéktelen részében. És amit minden egyes ilyen nem teljesen tiszta, mert nem teljesen átlátható döntés csak tovább mélyít.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.