Hát ez elképesztő, hogy egy magyar hetilapban - még ha a Narancs is az - nyelvészetről vitatkozzanak az emberek, nem pedig arról, hogy lehet-e azt mondani, hogy lemerült a telefonom, mikor köztudott, hogy csak a búvár tud lemerülni, és különben is, nem a telefon merül le, hanem az akku. Vitatkozunk, hogy meddig tudomány és honnantól nem, hogy mit mondott Saussure meg Wittgenstein - mondom, az eszem megáll. Akárki akármit mond (úgy értem: akármelyik vitatkozó akármekkora hülyeséget mond), ez csak a javunkra válhat, reklámozva van a szakmánk, és esetleg lesznek, akik emiatt elhiszik, hogy a szakmánknak mégiscsak van bármi köze bármi érdekes dologhoz.
Itt van például ez a "nyelvromlás - életformaromlás" párhuzam. Salamon János (Pofátlan víziók, 2007. november 8.) ismételten azt állítja, hogy igenis van "nyelvromlás", és a vele szembeni engedékenység ugyanolyan helytelen, mint az "életformaromlással" szembeni. Értsd: a suksükölést és nákolást ugyanúgy el kell ítélnünk, mint a Nemzeti épületét vagy a Magyar Gárdát. Mindezt azért, mert különben mindenféle isták lennénk (nem is ismétlem meg, mert gondolom, ezek valami sértések a filozófusoknál). Azt írtam egy olvasói levélben (2007. november 1.), hogy pofátlanság Nádasdyt ízlésficammal vagy egyenesen az erkölcstelenség elnézésével vádolni, csak mert - mint minden épeszű nyelvész az elmúlt néhány száz évben - nem hajlandó megbélyegezni bizonyos nyelvváltozatokat, nem hajlandó a magyar szellemtől idegennek, azt megrontónak minősíteni az idegen vagy az újszerű kifejezéseket stb. Mire Salamon egy váratlan fordulattal azt adja a számba, hogy én a víziói miatt tartom pofátlannak. Pedig éppen azzal kezdtem a levelemet, hogy a víziókkal nincs semmi baj.
Viszont nem a vitapartnerekről, hanem a nyelvészetről van mondandója András Ferencnek (2007. november 8.). Õ először a tudomány szó jelentésén mélázik: "[Nádasdy] álláspontjából következően nem tudomány a szép beszéd vagy fogalmazás tanítása." Szerintem ezzel több baj is van. A kisebbik baj, amibe a szerző is belegabalyodik, hogy persze tanítani egy tudományt más, mint művelni, tehát eléggé megkérdőjelezhető, hogy ha a kémia tudomány (miért ne lenne az?), akkor a kémiatanítás is tudományos tevékenysége. De ez a kisebbik baj, ezzel elvagyunk valahogy, mindenki tudja, hogy nem ugyanabban az értelemben tudomány a két dolog. A nagyobbik baj, hogy a "nyelvművelést", ezt a vérzivataros történelmünktől megtépázott szót összekeveri "a szép beszéd vagy fogalmazás tanításával". Amikor Széchenyi létrehozta az Akadémiát, egyik fő céljaként "a magyar nyelv művelését" jelölte meg. Akkor még (mint ahogy Kazinczyéknak is) azt jelentette ez a szó, hogy "magyar nyelven írni, alkotni". Simonyi is még nyelvigazítóknak nevezte "a nyelv vadhajtásainak nyesegetésére" vállalkozókat - sokszor egész elnézően, csudabogárként beszélt ezekről a szerencsétlen zavarodottakról. Nem tudom, mikor sajátították ki a nyelvművelés szót alantas céljaikra, de sokkal később kellett történjen. A lényeg az, hogy a nyelvigazítóknak eszük ágában sincs "szép beszédre vagy fogalmazásra tanítani" honfitársaikat - akikre András Ferenc gondol, azokat tanároknak nevezzük. András Ferenc el van tévedve, ha azt hiszi, hogy Nádasdy helyteleníti, amit a tanárok tesznek.
A nyelvigazítókkal ugyanis nem az a baj, hogy nem tudományt művelnek - legjobb barátaim némelyike nem tudós -, hanem az, hogy megpróbálják elhitetni, hogy azt teszik. Ráadásul néha ésszerű dolgokat is mondanak, olyan tanárosan: alkalmazkodj a normához, hogy ne nézzenek bunkónak. De csak azért, hogy a következő mondatban lecsapjanak egy magyartalanságra (ez az egy is magyartalan szerintük), olyan kifejezésekre, amiknek semmi közük a bunkósághoz (ezt az amik-et is üldözik), származásuk alapján megbélyegzik a szavainkat, és egyáltalán mindent kifogásolnak, ami új nekik. Minderről már sokat írtak, nagyon sokan, de valahogy nem akar átmenni.
Ezerszer leírtuk: csak az romlik, ami nem tudja betölteni valamilyen funkcióját - ezért hamis a demokrácia párhuzama, mert például a demagógia vagy a nyilvánosság hiánya nyilvánvalóan rongálja a demokrácia bizonyos funkcióit, de az isten szerelmére, melyik funkcióját rongálja a nyelvnek a nyolc óra magasságában vagy a ledegradál? A nyelvigazítók látványosan le szokták magukat leplezni, mikor ilyen butaságokat próbálnak bizonygatni, például "feleslegesnek" találják az idegen szavak importálását, ha van a dologra "rendes" magyar szó, ugyanakkor állítólag támogatják a változatosságot, hogy mindent sokféleképpen lehessen hívni, és így sokféle árnyalatot lehessen kifejezni. András Ferenc ezt írja: "a nyelvművelők is hivatkoznak érvekre. Elképzelik, feltételezik a nyelv egy ideálját, majd összevetik vele a valóságot, és ez alapján beszélnek nyelvromlásról." De vajon van egy fikarcnyi érvük is amellett, hogy az elképzelt "ideál" miért jobb, mint a létező, valóságos nyelv? És még valami: az ez alapján nekem neologizmus, én még úgy mondom, hogy ennek (az) alapján - az alapján kezd névutóvá válni, de csak azért se mondom, hogy ez "baj", "hiba".
