1992 júliusában K. - akkoriban az SZDSZ országgyűlési képviselője és a Beszélő című hetilap főszerkesztője - üzenetet kapott, hogy keresse meg a Gráf Reklámügynökség vezetőjét, Rosta Máriát. Az ügynökség támogatási céllal vállalná, hogy hirdetésekkel látja el a nagy múltú, de a piacon egyre nehezebben vergődő orgánumot. A cég neve a legendás Fonográf együtteséből származott, igazgatónője az együttes menedzsere volt. K. felvillanyozva indult el az ügynökség Csalogány utcai irodájába. A társalgás azonban nem a támogató hirdetésekről szólt, nem is a Beszélőről, hanem az SZDSZ-ről, a párt jelenlegi és jövendő elnökéről. Nyilvánvalónak vették, hogy K. mint az SZDSZ "régi gárdájának" a tagja maga is katasztrófának tartja, hogy a párt előző évi küldöttgyűlése a pártelit jelöltje helyett Tölgyessy Pétert választotta elnökké. A novemberben esedékes következő tisztújításon új elnököt kell választani, a reklámügynökség ezt a kampányt szervezi - hogy kinek a megbízásából, arról nem esett szó. A Gráf a Beszélő közreműködésére is számít.
Ha az igazgató asszony, mielőtt elhatározta, hogy megsegíti a Beszélőt, olvasgatta volna a lapot, valószínűleg másként kezd hozzá a megbeszéléshez - ha egyáltalán sor kerül rá. A Beszélő ugyanis nem Tölgyessy megválasztását tekintette katasztrófának, hanem azt, hogy a régi pártelit nyomban a többségi döntés után platformokat kezdett szervezni, amelyek utóbb koalíciót alkotva afféle belső pártként függetlenítették magukat a szabályosan megválasztott pártvezetéstől. K. nem várt ellenvetései nyomán némi zavar támadt, de az igazgató asszony nyilván annyira meggyőzőnek érezte a saját véleményét, hogy folytatta. A maga részéről Wekler Ferencet tekinti Tölgyessy esélyes kihívójának, és erről már sikerült meggyőznie bizonyos üzleti köröket is, amelyek hajlandók pénzt áldozni Wekler kampányára. K. gyorsan közbevetette, hogy a Beszélő egyetlen elnökjelölt mellett sem fog kampányolni. Rosta Mária szárazon megjegyezte, neki elég, ha a Beszélő nem ír Wekler ellen.
Wekler ez idő tájt az SZDSZ sikeres politikusa volt, a parlament önkormányzati-rendőrségi bizottságának elnöke, és a Magyar Bálint irányította platform, a Szabadelvű Kör egyik szóvivője. Személye ott szerepelt tehát a platformok elnökjelöltjei között. Esélyeit növelte, hogy vidéki és önkormányzati politikus lévén, megfelelt annak a fantazmagóriának, hogy ilyen kell, Tölgyessy híveinek nyilván a liberális párt pesti, belvárosi vezetéséből volt elegük. A döntéshozók szűk körének nem szolgált elegendő tanulsággal a Tölgyessy ellenében kiállított Dornbach Alajos előző évi kudarca. Még mindig hittek abban a csacsiságban, hogy az antiszemiták - vagy ebben az esetben inkább a vélt antiszemiták - számára elegendő, ha a jelölt nem zsidó, mindjárt rá fognak szavazni. Pedig az, hogy valaki nem zsidó, legfeljebb zsidók szemében érdekesség. A vakok között a félszemű a király. Az ép szeműek között azonban nem érdem, hogy a másiknak is két szeme van.
Az SZDSZ informális vezetése júniustól szeptemberig lebegtette, hogy Wekler lesz-e Tölgyessy kihívója. De Rosta Mária már eldöntötte magában, hogy Wekler lesz az elnök. "Nézze - mutatta K.-nak a fiatal politikus fényképét -, nem tisztára olyan, mint Edward Kennedy?" A Gráf az igazgató asszony elmondása szerint egy sor lap hirdetési felületével gazdálkodik, a hirdetésszervezés eredményessége nyilván a lapok gazdasági helyzetére is hat. Mégis K. számára hihetetlennek tetszett, hogy egy reklámügynökség, még ha jelentős kulturális háttérrel, kiterjedt gazdasági és politikai kapcsolatokkal rendelkezik is, egy sor sajtóorgánum szerkesztését befolyásolja. Júliustól kezdve azonban látványosan megszaporodtak a Weklerrel foglalkozó közlemények. Július 7-én a Magyar Nemzet közölt interjút Wekler Ferenccel, 17-én a Magyar Hírlap, 20-án az Esti Kurír, augusztus 17-én ismét a Magyar Hírlap, 25-én megint az Esti Kurír, szeptember 8-án a 168 "ra. A Mai Nap szeptember 6-án lehetséges elnökjelöltként írt Weklerről, majd két nappal később megállapította, hogy az elnökjelölt a nők bálványa. Szeptember 17-én ellenben a Nap TV Össztűz című műsorában Wekler azt válaszolta az elnökjelöltségét firtató kérdésre, hogy Pető Iván jelöltségét támogatja. Ugyanezt felelte Pintér Dezső kérdésére a Magyar Hírlap szeptember 19-i számában megjelent egész oldalas interjúban. A lebegtetés korszaka szeptember közepén lezárult, és ezzel véget ért a magyar Kennedy érdekében indított kampány is. Wekleren nem sokat segített folyamatos jelenléte a sajtóban: ismertsége a Medián 1992. szeptember 18-25. között végzett felmérése szerint mindössze 19 százalékos volt, szemben Pető Iván 81 százalékos ismertségével. Lehet, hogy a szerkesztőket befolyásolni könnyebb, mint az olvasókat.
Minthogy a Beszélő elhárította a részvételt a kampányban, a Gráf érdeklődése is alábbhagyott. Mindazonáltal az Esterin nevű gyógyhatású készítményt népszerűsítő hirdetések augusztus 8-a és szeptember 19-e között a Beszélő összesen hét számában jelentek meg, csak éppen a hirdetési díjak nem követték őket. K. telefonon próbálta elérni az igazgató asszonyt. Rosta Mária sokadjára volt hajlandó a telefonhoz fáradni, de akkor nyomban kiabálni kezdett: "Maga kihúzza a pénzt a zsebemből" - zengte a kagylóba. "Nem fizetek egy fillért sem, mert megszegte a megállapodásunkat." "Mit szegtem meg? - kérdezte K. - Weklernek a neve se jelent meg a Beszélőben." "De megszegte. Azt mondta, hogy Tardos Márton legyen az SZDSZ elnöke."
Tardosnak frakcióvezetőként 1992 áprilisában hosszas tárgyalások után sikerült megállapodást létrehoznia a platformokból alakult Liberális Koalíció és az ügyvivői testület között. K. naiv módon úgy vélte, Tardos elnöksége talán békét teremthet a belső harcok szaggatta pártjában. Ezt mondta el az országos tanács ülésén, erről jelent meg egy kis hír az Esti Hírlapban. Most már K. üvöltött: "Csak nem képzeli, hogy megszabhatja, mit mondok az SZDSZ országos tanácsában?" Rosta Mária az ügyvédjével fenyegetőzött, aztán mindketten lecsapták a kagylót. A Beszélő kiadója beperelte a reklámügynökséget. Az alperes képviselője meg sem jelent a tárgyaláson, a bíróság végül összesen 285 362 forint megfizetésére kötelezte a Gráfot, a pénz azonban továbbra sem jött. 1994. október 20-án a Gráf számlavezető bankja értesítette a Beszélő kiadóját: a megbízás "fedezethiány miatt nem teljesíthető". Az ügyvéd felszámolási eljárást helyezett kilátásba, levelére Rosta Mária válaszolt: "Ezúton értesítem Önt, hogy a Gráf Kereskedelmi Kft. nincs már a tulajdonomban." A 90-es évek első felében mindennaposak voltak az ilyen történetek. A büntető törvénykönyv azon módosítása, amely a tartozás fedezetének elvonását öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette, csak 1994 májusában lépett hatályba. "Megbolondultatok?" - kérdezte Magyar Bálint K.-t. "Pereskedtek Rosta Máriával? Nem tudjátok, hogy ő a választási kampányunk legfontosabb szervezője?"
Néhány nappal a 1992. novemberi elnökválasztás előtt a Beszélő páros interjút készített a két elnökjelölttel. Tölgyessy elismételte többször hangoztatott tételét: az időközi választások eredményei azt jelzik, megtörténhet, hogy az 1994-es választáson az MSZP lesz a domináns erő. Pető kizártnak tartotta, hogy az MSZP több szavazatot kapjon, mint az SZDSZ és a Fidesz összesen. Hozzátette: "Én az MSZP-t sosem gondoltam szövetségesnek, és nem hiszem, hogy van olyan ember az SZDSZ-ben, aki az MSZP-vel bármiféle szövetséget akarna kötni." Petőt majdnem kétharmados többséggel választották meg két évre az SZDSZ elnökévé. Így ő írta alá Horn Gyulával a koalíciós megállapodást.
