Ez én vagyok, a ködmű, tisztelt Akadémia, ködmén, ködmte, ködÉ de nem kenyerem az ilyen humor, a ködmte a ködmön érdekében, pedig olyan intelligens közönség énekelte együtt a dalnoknővel, beintésre, hogy "Krokodil im Nil", írtam másutt, hogy mintha a Szakcsi sapkáit ennék, azt ehetnék is, Szakcsi egyre-másra rakná föl, ennék, de hogy a "Krokodil im Nil"É hát inkább azt mondom, jellemző, miért nem vittem semmire (mit? ködművemet, ami én vagyok?), elfelejtettem az előző írásban is a reklámot, mint ha a síző az AROMIC, EVIMÁN, FIXER feliratot (hogy engedetlenül ne reklámozzak mást) nem emeli, ellenben feszes trikónadrágja zsebéből kihull a brifkója, melyben - fölös testsúly, pl. pénz, kislány képe stb. ne legyen - csak a nagyi tiroli almásreceptje volt, na, le is lopják; áh, elfeledtem befejezni mondatom, elfeledtem reklámozni lókönyvem: már meg is jelenhetett mostanra a BÛNÖS-SZENT L"FOGADÁS (mottó: Bűnös vagyok-e vagy szent? Bűnös vagyok, annyi szent!), elfeledtem az ördöglakat etc.-t, sebaj, nekem magam vagyok fontos csak, a ködmű én vagyok, ism., nem ködmön, mert arra ez van nekem: "Néha rám van írva, hogy le vagyok sujtva (sújtva?); de ha ezt tovább írnám, ez már csak sujtás lenne egy lajbin." S ennyiben minden: mundér, keresztkötéses stb. - és én nem. "Van van a fejemen." Vagy: "Vagy vagy." Tehát mi vagy te? egy nagy darab "vagy", az vagy. Én nagy darab vagyok, kérdi krokodilos emberem. "Vaj van a fejemen, vagy nincs." Megy kommerszbe. Ellenben ez jó, tisztelt Akadémia: "Még hogy ne érdekelne a világ? Csak mikor már hallok róla, rosszul vagyok!" - Vagy: "Még hogy ne létezne számomra a világ? Végig rajta kívül éltem." Ez, én is tudom, nagyon jó. Szerénységünk nem az öndicséret mellőzése, hanem hogy igen sok jó közepeset, kacatot is mondunk. Mélyebb irányúak is lehetnek kutatásaim, t. Akad.! Íme: Jó író voltam-e, nem tudom. De erős író. Erőm mások mellőzéséből, megvetéséből, ilyes kétértelműségekből táplálkozott. Nyelvünk diadala: az is benne, hogy én csináltam másokkal, mások velem. Tudtak nekem nagyon sokan NEM LÉTEZNI. Tudtam SEHOVA SE MENNI. Kezdődött gyerekkori vitorlázással, vasárnapi khm-khm-mel, de még bulival is, aztán egyetemi előadással, állásközvetítőhöz menéssel (ugyan, mi lehetett volna a kínálat? 1962, nekem? ezt igyekeztem kiteljesíteni, reklámszakmában nem, láttuk). "Mondom, mondom a magamét, de a személyes kapcsolat csak nem jön össze." - A bort csak úgy hagyhatom el, ha már életem része. Ugyanez: Bécs, Budapest. Aztán, ha nagyon megvolt az elhagyás, jön: de érdekes, ezt untam én? Mi van ezen akár unandó is? Ha lényem része a pia, aztán elhagyom (lényemből valami maradék életen kívül mindent "nék"), az is teljesítmény. That's action too, mondta az agg Bronhiratidis a kaszinóban, hogy utolsó lerongyolódása után tíz évvel még mindig körbemutogató idegenvezető volt ott. (Mark Coton a szerző.) Ez szuper, szerintem, tőlem: "Életem teljesen az írásaimba megy át. Így nem találkozom, nem beszélgetek stb. - csak nem fogok mindenütt irodalmi előadást tartani?!" Elnézést, hogy nem pozitívan beszélek, de úgy csak Józsi-Potyi féllábú verébkénkről és a kártyabajnokságainkról tudok (medvenép beleértve, itthon játszva). Érdemes pedig emberekkel, nekem, mert így jött ez a mondás (hogy valakit teljesen zajtalanul közelítettem meg): "Tudtam, te vagy az, mert semmi jele nem volt." (Hahaha. A Szellem, mondjuk. De ne rontsuk el szellemiekkel. Amellett, ha kutyánk bejön, semmi nesz, de meglebben a levegő, és, tisztelt Akadémia, ez minden szellemesség veszedelme. Megdönthető a változat. Jobban szeretek vádaskodni például: "Betájolni se tudják, amit mondokÉ" (Például madárkámról, a kártyaliga izgalmairól etc.) "És mert önazonosak, engem tartanak abszurdnak." Jobb, ha se ők nem kérdezik meg, mit akartam mondani, mert akkor hihetik: értik. Vagy én nem őket. Ez a max. változatosság. Azonosulni mások élményeivel csak akkor lehet, ha mi éljük át azokat. De akkor mit kellett nekik is átélni? Ezért van az irodalom. Hogy elmondódjék valami, amit úgyis csak akkor értenénk, ha átéltük volna. Csak a hamis, halandzsás, divatos stb., médiás irodalom jogos irodalom. Ott senki sincs kétszer, semmi se ötször. Legmegoldatlanabb tételem, tiszt. Ak.: a nyelv okán van így: "Már olyan kevés időm lehet hátra, hogy ne történjék velem semmiÉ" Na, itt épp egész jól kijön (bejön). Vagyis: túl kevés már az időm, hogy bármik is történjenek; hogy nekem bármi történés kelljen. Velem v. amúgy egyáltalán. (Az utált "amúgy" szó itt jó.) Még egy hiperszuperem: "Én semmit se tagadok, semmitől se zárkózom el, csak minek velem bárkit-bármit is kapcsolatba hozni." Tisztelt Akadémia, zárom szavaim, és közlöm: mindezt én egyenes adásban komolyan gondolom. A legegyenesebb adás, ha egyáltalán nem sugárzok. Ennek feltételei, úgy érzem, adva vannak. Semmi karizm. Statikus stabil kariatida. VÉTEL.
- Vége -
