Vélemény

Megejtő az az őszinteség, amely a múlt héten beterjesztett közpénzügyi törvénycsomagból sugárzik. Annak talpazatát ugyanis az Alkotmány új passzusa adja, amely előírná, hogy az Országgyűlés és a kormány csak az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolhatja hatásköreit. A rendszerváltozás utáni ötödik ciklusban ezzel közhírré tétetik: a magyar politikai osztályban nincs meg a kellő önuralom ahhoz, hogy éves költségvetési törvényeit felelősen, a következő ciklusokra, sőt a későbbi nemzedékekre is tekintettel alkossa meg és hajtsa végre.

A gazdasági rendszerváltás szociális piacgazdaságot ígért, nagy választékot, jó minőségű szolgáltatásokat és szociális hálót a magasabb árakkal szemben védtelen polgároknak. Ma a rendszerváltás előtti szintnél olcsóbban juthatunk közepes minőségű élelmiszerhez és ruhához, a kezdeti bizonytalanságok után erős verseny alakult ki a bankok, a biztosítók, a gépkocsikereskedők meg a telefonszolgáltatók között - és a sor folytatható.

Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter a minap az MSZP pedagógustagozatának ülésén megpendítette, hogy a gyerekek közötti esélyegyenlőség megteremtésének érdekében felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást. E gondolat egy magát szociáldemokratának tartó kormánytól nem meglepő, és nem egyedi az európai történelemben.

Hogy ki mit mond - az úszó, az edző, a szövetségi kapitány, a szövetségi elnök, az ellenőrzést végző Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója -, tudjuk. Azt is, hogy mi minden azonos ezekben az egymástól több ponton eltérő állításokban. De éppen ezek az azonosságok a legelszomorítóbbak.

Október végén a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényjavaslatát. Az ellenzék továbbra is elveti a tervezetet - ebben nincs semmi új, mint ahogyan abban sem, hogy a tagadáson kívül másra nem futja az erejükből.

Magánúton Magánutazóként a Szovjetunióban K. úgy érezte, elvarázsolt világba érkezett. Másodunokatestvére, Maja, és Maja férje, Tolja a Lomonoszov Egyetemen dolgozott, matematikát, fizikát oktattak. Az egyetemről hazafelé jövet Tolja könyveket vásárolt, főként orosz klasszikusokat. Egyik nap Nyikolaj Leszkov összegyűjtött műveit vette meg, tíz-egynéhány kötetben, magyar pénzben fillérekért.

Szépítés és csúfítás A nyelvészt elsősorban a nyelv érdekli, és nem az, hogy ártanak vagy használnak vele (és még kevésbé az, hogy mit gondolnak róla). Az ember megfigyel egy jelenséget, például a magyar -ít képző viselkedését. Mint mikroszkóp alatt a papucsállatkák, úgy kezdenek nyüzsögni a problémák, ha jól odanézünk.

Egy ország tudatos szellemi működésének feltétele, hogy polgárai időnként nyilvánosan megbeszélik, mi történik velük. Ez a működés azonban sohasem emelkedhet az öntudat szintjére, ha nem tükröződik valami más, általánosabb, az adott provincia határain túli működésben. A magyar szellemi közélet öntudatlansága, provincializmusa meghitt témák körül folytatott meghitt személyeskedésekből áll össze. Igen jellemző erre az önfeledt öntudatlanságra az elvontabb fogalmaktól, ideáktól való kínos tartózkodás, illetve az az értetlenség és riadalom, amit az ilyenfajta diskurzusra tett kísérlet törvényszerűen kivált.

A hétköznapi okoskodás szerint az MSZP mindjárt elbocsátja miniszterelnökét, mert az ő népszerűtlensége, hitelvesztése, reformeszetlenkedése, ésatöbbije úgy megüli a pártot, hogy az hovatovább a 15 százalékból alig lát ki. És ez biztos így is van.

A nyilvános zsidózást, cigányozást, buzizást, általánosabban a rasszizmus nyíltszíni formáit betiltani nem kell félnünk. Jó lesz.

Kivétel erősíti Ezt sokáig a világ legidétlenebb mondásának tartottam. Már az általános iskolában megtanultam utálni, például amikor a földrajztanárom azt mondta egy jól sikerült feleletem után, hogy "most kivételesen megtanultad", és ez csak erősítette számára azt a szabályt, hogy én nem tanulok.

Izmos zsidók 2. A Makkabi Brno A Hakoah Wien történelmi sikert ért el azzal, hogy 1924-ben megnyerte az első osztrák profi labdarúgó-bajnokságot: Európában máig a bécsi az egyetlen, bajnoki aranyat szerzett cionista futballcsapat.

Aki látott már buszmegállót a Felvidéken vagy Erdélyben kis vagy közepes hatótávolságú magyarországi popsztárok plakátjaival teleragasztgatva, tudja, hogy egy turné az elszakított területeken mindig hálás mulatság (azon otromba logika jegyében leginkább, mely szerint a "hazaiság" úgyis mellékessé teszi a minőségi kérdéseket - vö. "jó ezeknek a szar is").