Vélemény

Mint arról lapunk beltestében bővebben harangozunk, magyar és külföldi náci szervezetek felvonulást szerveznek szombatra Hitler helyettese, Rudolf Hess emlékére. Budapestre! Egyfelől ne szervezzenek sehova sem, inkább vigye el őket az ördög, másfelől végzetesen el van rontva valami, hogy pont Budapest látszik számukra a megfelelő helynek. Hogy lapzártánkkor (kedd délután) éppen arra várunk, hogy holnapra a rendőrség előáll valami ötlettel, amire hivatkozva megtilthatja a rendezvényt. Bajnai Gordon miniszterelnök is ebbéli reményét fejezte ki, amikor az MSZP illetékes szervével egyeztetve arra jutott, hogy a felvonulást "így vagy úgy" meg fogja akadályozni a rendőrség. Õk meg, ugye, holnapra ígérték magukat.

Magamra maradtam a cetlikkel. (Mándy Iván) Sorok. Verssorok. Kocsmák. Restik. Vonatok. Pályák. Foci. Játék. Szó. Szójáték. Álmok. Minden megvan. Minden egész el. Próbállak összeállítani téged. Egy Éva a Pokolban

Magyar Narancs, 2009. július 2. Krusovszky Dénes Váci Mihályról szóló esszéje nagyon elszomorított.

Tíz kelet-közép-európai ország 21 politikai személyisége 2009. július 15-én nyílt levéllel fordult Barack Obama adminisztrációjához. A kritikus hangütésű dokumentum aláírói között hét egykori államelnököt találunk, egy volt miniszterelnököt, kilenc volt minisztert, illetve államtitkárt, továbbá nagyköveteket és kutatókat. A Narancs múlt heti vezércikkében (Atlantista Pisták, 2009. július 30.) szépen meg is dicsérte őket. De miért is?

Az őssejteken folytatott kutatások megannyi terápiás lehetőséggel kecsegtetnek - de a felfokozott várakozások nem kedveznek a higgadt és etikai szempontoknak is megfelelő tudományos munkának.

Magyar Narancs, 2009. július 16. Tisztelt Mészáros Bálint! Érdeklődve olvastam 29.

Talán azt, amelyiken kiment egy lázas csecsemőt az égő hűtőházból? Vagy azt, ahol csendes szóval egyesíti a tágra nyílt szemmel reá figyelmező Európát? Esetleg azt, amelyiken beindítja az első hideg vízzel hajtott autót? És amikor gyorsan elkapja a süllyedő hajóból a mozgássérült nyugdíjas fejére eső kolerás téglát? Nos, mielőtt teljesen belemerülnénk annak találgatásába, hogy Kósa Lajos vajon milyen róla készített szobrot nem akarna betiltani, nézzük meg egy pillanatra e különösen kellemetlen eset nem is olyan távolra mutató összefüggéseit.

Erősödik a gyanúnk, hogy a BKV nem csak a fővárosi utazóközönség kiszolgálását tekinti feladatának, a háttérben más - kifejezetten szórakoztatóipari, már amennyiben a cirkuszt, a botránykeltést és a pankrációt ide soroljuk - ambíciók is mocorognak. És bár korábban is akadtak jelentős és következmények nélküli balhék, vízválasztónak talán 2006 nyara tekinthető, amikor megjelentek a Combinók és kis híján lebontották a Margit hidat. A Combino-ügy a társasági összezárás kulcsfigurájának, a 13 évig regnáló Aba Botond vezérigazgatónak a fejébe került. Utóda, a 2006 karácsonyán kinevezett Antal Attila sem húzta sokáig, elég volt egy gyanús - afféle családi biznisznek tűnő - használtbusz-megrendelés, hogy megromlott egészségi állapotára hivatkozva 2008 áprilisában lemondjon. Ellenben úgy tűnik, a jelenlegi főnök, a tavaly augusztusban csatasorba állított Kocsis István, aki korábban a Magyar Villamossági Műveknek és a Paksi Atomerőműnek is a vezére volt, remek kondícióban van.

Vajon közellenség vagy korát megelőző hős-e az, aki - jó pénzért - tudományosan nem alátámasztott és nem engedélyezett terápiában részesít súlyos betegeket? Esetleg a saját pénztárcáját és az adóbevételeket egyszerre hizlaló szemfüles vállalkozó? A bilincsben elvezetett kaposvári őssejtátültető orvosok esete a politika, a közgazdaságtan, a morál és az ismeretelmélet egy különösen mocsaras határterületére vezet minket. Hadd induljak el onnan, ahol a legbiztosabban tudom megvetni a lábam: a közgazdaságtan felől.

Kockázatosabb ügyfeleknek csak magasabb kamatra adnak kölcsön. Ha egy külföldi befektető magyar állampapírt vesz, vagy a bankrendszer közvetítésével magyar félnek hitelt ad, többféle kockázattal is szembesül. Előfordulhat, hogy az adós nem fizet, és a hitelező elbukja a pénzét. Állampapír esetében ez a kockázat persze kicsi, de nem nulla, a pénzügyi válság mélypontján voltak olyanok, akik az államcsőd rémével fenyegettek.

Magyar Narancs 2009. június 25. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.

"Ha a családom jövőjét tartom szem előtt, Spanyolország nagyobb lehetőségeket rejt magában" - mondta a múlt héten a Délmagyarországnak Nagy László, válogatott kézilabdázó, a Barcelona játékosa, a sportág magyar világklasszisa. Egyenes beszéd, s aligha van módunk vitatkozni vele. Hogy mi következik mindebből, azt sem hallgatta el. "Konkrétum még nincs, de nem zárom ki, hogy spanyol válogatott leszek."

Bármennyire sajnálatos, bűnözőkről nem írtam (Hátsó udvarok hentesei, Magyar Narancs, 2009. június 25.), az e cikkben szereplő V. Jóska bácsi sem volt az, hanem megbecsült darus, míg élt. Pedig vannak bűnözők az élelmiszer-forgatagban, egyet a velem vitázó szerzőtrió is megjelenít (Gál Tamás-Kajner Péter-Szabadkai Andrea: Az leszel, amit megeszel, Magyar Narancs, 2009. július 23.), a lejárt szavatosságú termékek átcímkézőjét. A Marokkóból származó, rovarirtó szerrel permetezett paprikát - mindet permetezni kell, a kérdés az élelmezési várakozási idő eltelte - importáló cég aligha volt bűnöző, legföljebb elővigyázatlan. Említhettek volna sokkal többet is, csakhogy azok mind hazaiak voltak, borzasztó körülmények között dolgozó "házi savanyítók" és húsfeldolgozók. A baj azonban százszorta nagyobb. Rendőri vagy kommandós akciókkal nem lehet fölszámolni.

A politika annyiban hasonlít a futballhoz, hogy a lelátón ülők mind úgy vélik, ők ügyesebben csinálnák. A fociban kizárt, de a politikában is kivételesen ritka, hogy a kerületi bajnokság tartalékja egyszer csak magára ölthesse a válogatott 9-es mezét.