Az izzadságszagú esszét a gyűlölet és a politikai elvakultság hatja át. Az meg egyenesen ízléstelen, hogy rögtön az írás elején még Váci Mihály halálából is gúnyt űz a költő-esszéíró: "Végül pedig ő lett a vietnami háború egyetlen magyar 'hősi halottja'." Ha én is cinikus lennék, akkor azt mondanám: fennkölt, magasröptű gondolat.
K. D. írásának fő része a következő, ami az egész prekoncepciójának alapját képezi: "...felmerül az az alapvető probléma, ami végső soron Váci Mihály egész költői életművének zátonyra futását okozta: a hitelesség hiánya." A tanulmányíró Váci Mihály költészetét nem esztétikailag, hanem politikailag ítéli meg. Mégpedig a mai napi politika kifejezésével él, amikor azt írja: a hitelesség hiánya. És itt lóg ki a politikai lóláb. Ajánlom figyelmébe Illyés Gyulát, aki Váci Mihály Százhúszat verő szív című könyvének előszavában azt írja: "Lehet értékmérője egy versnek az, hogy miről szól? Nyilván nem. S az, hogy mint vélekedik arról a költő, amit bemutat, vagyis - hogy így mondjuk: - mit szól ő ahhoz, amiről a verse szól? Az sem, bár itt már számolni kell, hogy ez a körülmény is ízlést vonzhat és taszíthat, vagyis a költő szavához az olvasó is hozzászólhat, személy a személyhez, kívül a rejtelmes esztétika - a tetszéstan! - törvényein. Ezért mély ars poeticai tanács: minél pártosabban szólnál olvasódhoz, te költő, annál ékesebben szóljon a vers önmagáért: annál hitelesebben legyen költői is. Váci Mihály erre tört. Ezt is anélkül, hogy tudatában lett volna. Nem valamiféle fölismerés vezette. Annál is mélyebb. Itt is a hűség, a mese kívánalmai szerint. Majdnem úgy győzött s kapott jutalmat, mint a mesehősök. Miután átment a próbákon. Mert kapta azokat is bőven; bővebben, mint bírta." Azt is írja Illyés Gyula: "Tanulmányírók járnak majd utána, miként kapta s használta Váci Mihály ennek az üveghegymászó, sárkánylebíró varázslásnak a titkait."
Krusovszky esszéíró alaposan utánajárt és kiderítette Váci Mihály üveghegymászó, sárkánylebíró varázslásának a titkait, és megállapította: "költői életművének zátonyra futását okozta: a hitelesség hiánya." Ebből a politikai aspektusból "vizsgálja" Váci Mihály életművét - igyekszik minél silányabbnak feltüntetni mint embert és mint költőt - és írja felül Illyés Gyulát is.
K. D. politikai értékítéletet mond Váciról, és ezt úgy teszi, mint az a párt, amely vesztett a választáson. A győztes pártot hiteltelennek kiáltotta ki. Így tesz Krusovszky is. Innentől kezdve nincsenek esztétikai, irodalmi érvek, mert Váci minden írása - K. D. szerint - hiteltelen, még az olyan sorok is, melyek az Egy-rangú népben olvashatók: "Olyan kis ország a hazám, / - ha szívemre szorítanám: / átütne rajta szívverésem, / mint szivárgó vér a kötésen." Ezek a Váci-versek nem nyelvújítók, ez nem avantgárd és nem posztmodern. De hát minden költő nyelvújító? Azok a költők és költemények - a magyar irodalomban - esztétikailag semmit sem érnek, akik és amelyek nem nyelvújítók? A K. D. által említett nyelvújító lírikusokat, Nagy Lászlót és Juhász Ferencet mennyire becsüli meg a mai irodalmi élet? Ha Váci Mihály K. D. hasonlatával élve a két szék közé esett, akkor most Nagy László és Juhász Ferenc melyik széken ülnek? Én azt gondolom, mindhárman benne vannak a magyar irodalomban. Nem hiszek abban, hogy Vácit úgy ki lehet retusálni - politikai érdekből - a magyar költészetből, mint ahogy ezzel Krusovszky Dénes is próbálkozik. Nem fog sikerülni, mert a művek önmagukért beszélnek, és Vácinak vannak olyan versei, amelyeknek helye van a XX. század magyar irodalmában.
Az idézőjelbe tett "csend", ami Váci körül tapasztalható, az sem egyértelmű. Váci Mihály életében, 1955-től 1970-ig tíz kötete jelent meg. Halála után pedig harmincegy, de ebben benne vannak a róla szóló monográfiák is. Ez azt is jelenti, hogy nem felejtették el.
K. D. esszéjének végén teszi fel a koronát: "A szocializmus sztárköltőjének munkássága a szocializmussal együtt tűnt el. (...) az életmű nagy részére rátelepülő kompromisszumainak, szemellenzősségének és líranyelvi anakronisztikus unalmának köszönhetően ma nem egyszerűen idejétmúlt ez a corpus, de szinte már olvashatatlan is. Joggal merül fel a kérdés: egyáltalán hogyan lehetett Váci Mihály költészete valamikor oly népszerű?" Tény az, hogy a hivatalos irodalompolitika - ha van egyáltalán ilyen -, az irodalmi lapok szerkesztői és sértett "irodalmárok" úgy tesznek, mintha nem is élt volna egy Váci Mihály nevű költő. Ezzel szemben még ma is, halála után harminckilenc évvel, az országban tíz oktatási intézmény - iskola, kollégium - több művelődési ház és könyvtár viseli a nevét. Minden évben Váci-hetet és -szavalóversenyeket rendeznek - 2008-ban Tatabányán, a Váci Mihály Általános Iskolában volt az Országos Váci Mihály Szavalóverseny -, a nevét viselő intézményekben, halála évfordulóján, április 16-án és születése napján, december 25-én, megkoszorúzzák az iskolában lévő Váci-szobrot vagy -domborművet. A legjobb tanulók Váci-plakettet kapnak, és még folytathatnám a sort. Fiatalok százai tanulják még ma is Váci verseit Nagykáta, Tatabánya, Szombathely, Székesfehérvár, Budapest, Nyíregyháza stb. intézményeiben. Nyíregyházán és Tiszaszalkán a köztéren található Váci Mihály-szobor.
Az országban 2009-ben öt civil szervezet - Váci Mihály Emlékbizottság, Váci Mihály Irodalmi Kávéház, Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület, Váci Mihály Irodalmi Kör, Váci Mihály Kör - ápolja, őrzi Váci Mihály szellemi örökségét. Az 1960-as évek közepétől máig működik Veszprémben a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad. A Váci Mihály Irodalmi Kör harminc éve rendez Tokajban írótábort, amelyen ötven-hatvan író, költő vesz részt minden évben. Itt adják át a Váci Mihály-díjat, 2008-ban Barcs János és Halász Imre költőket tüntették ki ezzel az elismeréssel. A Váci Mihály Irodalmi Kör rendszeresen jelentet meg antológiákat.
Azt gondolom, Váci Mihály verseit nemcsak az egyszerű szavakra vágyódó emberek olvassák, hanem azok is, akik a huszadik század egyetemes magyar költészetét szeretik, mert Váci Mihály költészete annak szerves része. Talán ha Krusovszky Dénes el is olvassa Váci Mihály műveit - nem csak ír róluk -, akkor meg is válaszolhatja jelen időben a saját kérdését: "hogyan lehetett Váci Mihály költészete valamikor oly népszerű?"
Ladányi András,
a Váci Mihály Kör titkára
