"Olvasói levelek" - "Huszonegyedikén levesszük"

  • .
  • 2009. július 30.

Olvasói levelek

Magyar Narancs 2009. június 25. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.
július 16.

Tisztelt szerkesztőség!

Ligeti György városunkat lejáratni szándékozó, szélsőjobbos színben feltüntetni akaró levelet jegyzett a lapjukban.

Valóban, 2009. június 4-én Hódmezővásárhelyen, mint számtalan magyar városban, mi is megemlékeztünk a trianoni békediktátum és országcsonkítás 89. évfordulójáról.

Ezt tesszük immár 1990-től, amióta beszélünk, beszélhetünk a magyarságot megrogyasztó, az országot megnyomorító nagyhatalmi döntés - mára Európában is egyre szélesebb körben elismert - igazságtalanságáról.

Sajnáljuk, hogy az írás szerzője az 1848/49-es dicső szabadságharc huszáregyenruháját, a több évszázados tradíciókon nyugvó paraszti férfi- és leánynépviseletet, a Történelmi Vitézi Rend vagy a Koronaőrség történelmi egyenruháit "furcsa huszáregyenruhának" vagy a "nácizmus bohóctagozatát erősíteni igyekvő papá"-nak nevezi. Ezek után nem is vár(hat)juk el tőle, hogy nemzeti értékeinket felismerje, netalán megbecsülje!

A rendezvényen részt vevő két gárdistaruhás személy árpádsávos zászlóval pedig vidékről érkezett; Hódmezővásárhely városvezetése és lakossága továbbra sem enged teret a szélsőségeknek. Ünnepeinken részt vevők a történelmi tradíciók, a múlt és a hősök iránti tisztelettel, alázattal és megbecsüléssel emlékeznek hőseinkre, a jeles történelmi eseményekre, miként - e sorok írója résztvevőként tanúsíthatja - történt ez idén június negyedikén is.

Tisztelettel:

Dr. Kószó Péter

Hódmezővásárhely alpolgármestere

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.