"Olvasói levelek" - "Huszonegyedikén levesszük"

  • .
  • 2009. július 30.

Olvasói levelek

Magyar Narancs 2009. június 25. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.
július 16.

Tisztelt szerkesztőség!

Ligeti György városunkat lejáratni szándékozó, szélsőjobbos színben feltüntetni akaró levelet jegyzett a lapjukban.

Valóban, 2009. június 4-én Hódmezővásárhelyen, mint számtalan magyar városban, mi is megemlékeztünk a trianoni békediktátum és országcsonkítás 89. évfordulójáról.

Ezt tesszük immár 1990-től, amióta beszélünk, beszélhetünk a magyarságot megrogyasztó, az országot megnyomorító nagyhatalmi döntés - mára Európában is egyre szélesebb körben elismert - igazságtalanságáról.

Sajnáljuk, hogy az írás szerzője az 1848/49-es dicső szabadságharc huszáregyenruháját, a több évszázados tradíciókon nyugvó paraszti férfi- és leánynépviseletet, a Történelmi Vitézi Rend vagy a Koronaőrség történelmi egyenruháit "furcsa huszáregyenruhának" vagy a "nácizmus bohóctagozatát erősíteni igyekvő papá"-nak nevezi. Ezek után nem is vár(hat)juk el tőle, hogy nemzeti értékeinket felismerje, netalán megbecsülje!

A rendezvényen részt vevő két gárdistaruhás személy árpádsávos zászlóval pedig vidékről érkezett; Hódmezővásárhely városvezetése és lakossága továbbra sem enged teret a szélsőségeknek. Ünnepeinken részt vevők a történelmi tradíciók, a múlt és a hősök iránti tisztelettel, alázattal és megbecsüléssel emlékeznek hőseinkre, a jeles történelmi eseményekre, miként - e sorok írója résztvevőként tanúsíthatja - történt ez idén június negyedikén is.

Tisztelettel:

Dr. Kószó Péter

Hódmezővásárhely alpolgármestere

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.