Szerdán a váci Madách Imre Gimnázium tantestülete nyilvánosan utasította vissza azt a Kliktől érkezett meghívót, amelyben az intézményfenntartó központ 10 diák és egy tanár Budapestre utaztatására tett ajánlatot.
A középiskola pedagógusai azért nem éltek azzal a remek lehetőséggel, hogy tanulóikat háztól házig buszoztatja a Honvédelmi Minisztérium, amennyiben jelen lesznek a márciusi 15-i állami ünnepségeken – köztük az Orbán Viktor-beszéden –, mert „nem támogatják és nem is szervezik meg a diákok politikai színezetű rendezvényeken való részvételét, elfogadhatatlannak tartják, hogy ezt a diákok számára bárki is kötelezővé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevők, vagyis a diákok adatait továbbküldjék a szervezőknek”.
|
A Klik ezek után nyilatkozatstopot rendelt el az ügyben, így a hallgatóság központilag vezényelt biztosítása felől érdeklődő Népszabadságot az érintett iskolák igazgatói nem tájékoztathatták. A lapnak megküldött hivatalos válaszból azonban kiderült, hogy a 307 meghívott tanintézményből 44 mondott igent – azaz 263 vagy a váciakhoz hasonlóan visszautasította, vagy nem válaszolt. A közoktatásban 2010 óta zajló – és leginkább a pártállami korszakra, annak is a kezdeti periódusára emlékeztető – centralizáció, a tanárok egzisztenciális és az iskolák financiális kiszolgáltatottsága ismeretében ez a kiállás, még a hallgatás, a passzív rezisztencia is, elismerésre méltó civil kurázsira vall.
A magyar közoktatási intézmények ennél méltóbban nem is tiszteleghetnének március 15. szelleme előtt.