A fejétől bűzlik – Orbánék öntik a pénzt a fociba, erre ez a hála

  • narancs.hu
  • 2018. június 9.

Villámnarancs

Képtelen nyerni a magyar válogatott, kéne még néhány stadion.

A legutóbbi Európa-bajnokság óta lejtmenetben van az addig sem bombaerős magyar labdarúgó-válogatott, szombaton a nem éppen világverő, ám a vébére kijutott ausztrál csapat volt az ellenfél, amelytől Budapesten egy szégyenteljes ön- és egy potyagóllal kaptak ki az inkább már a nyári szabadság felé kacsingató magyar srácok. A mérkőzés végén a szövetségi kapitány képes volt erre azt mondani, hogy elégedett, nagyjából rendben voltunk, kicsi hibákat elkövettünk, a fiúk pedig fáradtak voltak. Az sem zavarta, hogy a csapatra a kutya sem volt kíváncsi, az Üllői úti Groupama Aréna félig sem telt meg szurkolókkal.

false

 

Fotó: MTI

A napokban sok olyan vélemény születik majd, hogy az egyébként nem feltétlenül rátermett szövetségi kapitányt, Georges Leekenst ki kell rúgni a francba. Ennek lehet is alapja, de elsősorban azt a miniszterelnököt kellene helyre tenni, aki azt hiszi, ha temérdek mennyiségű állami pénzt tol a magyar fociba, attól megváltozik minden. Orbán Viktor modellje eddig semmit sem ért, miközben az egész baromi drága: az állam ész nélkül szórja a közpénzt a hazai labdarúgásba, ahol a valódi, üzleti alapokra épített működés helyett a NER állami megrendelésekből felhizlalt vállalkozói és a Fidesz csúcspolitikusai próbálhatják megmutatni, ki tudja leginkább valóra váltani a Vezér álmát.

De azért, hogy Orbán Viktor örüljön magának és rajongóinak a VIP-páholyokban, nem kellene ennyi pénzt kivenni az állami zsebéből. Ha a kormányfő annyira nem tud meglenni Felcsúton jó foci nélkül, szimplán hívja csak el évente kétszer a Real Madridot, így sokkal több juthat majd arra, amire valóban szükségük van a magyar embereknek.

A sok felesleges stadiontól nem lesz senki tehetségesebb, az azt csak kívülről nézők nem lesznek egészségesebbek, a válogatottunk pedig ezek nélkül is simán ki tud kapni bárkitől.

Ugye mindenki tisztában van vele, hogy Orbán Viktor egy „nagyszerű vezető”?

A magyar válogatott új szövetségi kapitánya megmondta a tutit, miközben alaposan benyalt a miniszterelnöknek. Az Index hosszabb interjút készített a magyar labdarúgó-válogatott nemrég kinevezett szövetségi kapitányával, amelyben a szakember vázolta magyarországi terveit.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.