A Magyar Idők tombolva dühöng a Junior Prima díjazottjain

  • narancs.hu
  • 2016. november 22.

Villámnarancs

Azt írja a Pravda: „A Junior Prima megérett a pusztulásra.”

Tegnap osztották ki a Junior Prima sajtódíjakat, a nyerteseket a zsűriből az a Parragh László, a kereskedelmi és iparkamara elnöke köszöntötte, akit végképp nem lehet azzal vádolni, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének ádáz ellensége lenne.

Ám úgy tűnik, hogy a Magyar Idők öklének, Szikszai Péternek ez sem volt meggyőző.

Szikszai  kb. az 1937-es Pravda nívóján intézett kirohanást a díj, a díjazottak ellen, amikor ezt írja: „A Junior Prima sajtódíj már rég megérett a pusztulásra. Elég csak végignézni az utóbbi évek névsorát, belterj van itt, nem sokszínűség: Index, Magyar Narancs, 444, Index, Magyar Narancs, 444…”

Szikszai azt ugyan nem írja, hogy a „sokszínűség jegyében” a Magyar Idők (vagy a TV2, Origo, Ripost, 888) ifjú munkatársai is díjat érdemelnének, inkább vidéki munkatársakkal takarózik, hogy azoknak bezzeg nem adnak Junior Primát. Meg hogy 51 pályázó volt, de csak az Index meg a 444, meg a Narancs. Viszont a MTVA műsorvezetőjét csak illendőségből tüntették ki.

Szikszai következtetése: „Nem kell itt szégyenlősködni, kérem, ami jár, az jár! És ha ez az értékelési eljárás a Junior Prima támogatójának rendben van, akkor tulajdonképpen ki lehetne hirdetni a jövő évi díjazottakat is. Már amennyire ez díj, és nem inkább politikai finanszírozás. A színjáték immár teljesen felesleges. Gergely Zsófia (hvg.hu) küldheti is a számlaszámát.”

Annyit még odaírhatott volna, hogy Magyar Időknek bezzeg semmi köze nincs politikai finanszírozásokhoz, mert ami ott történik, az a megtestesült minőségi újságírás.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.