Ezt mondta ma reggel Orbán Viktor a rádióban, s úgy tűnik, ezzel kapcsolatosan a legnagyobb problémának azt tekinti, hogy – idézzük – „a magyar egy olyan fajta, mely elvesztette a XX. századot. Mi kudarcra és pesszimizmusra vagyunk iskolázva. Ebből nem olyan könnyű előjönni, és azt mondani, holnaptól elhiszem, hogy jobb lesz”. Orbán szerint, ha ma sikerről beszél egy politikus,
„azt sikerpropagandának tekintik az emberek, és nem egy tudósításnak a valóságról”.
Ugye világos? Ez ugyanis azt jelenti, hogy bennünk, „az iskolázottságunkban” van a hiba, a kishitűségünkben, miközben Magyarország már most a legjobb hely a világon.
Ám aggodalomra semmi ok, mert igaz ugyan, hogy Orbán szavainak tükrében a mi valóságunk már nem az „igazi” valóság, de a miniszterelnök szerint ennél sokkal fontosabb, hogy „olyan emberek álljanak a kormányrúdnál,
akiknek az életszemlélete eleve derűs,
bizakodó, és ki mernek tűzni nagy célokat, meggyőzni a polgárokat, emberek, ezt érdemes csinálni”.
De mégis mit?
Például a teljesen fölösleges népszavazási cirkuszt is az eleve derűs életszemlélet hozta létre?
