A magyar kormány úgy védi meg a Jobbik alelnökét, hogy jól kiszúr „édes erdélyi testvéreinkkel”

  • narancs.hu
  • 2016. május 14.

Villámnarancs

Amit az USA-val és Ukrajnával szemben nem mertek, most meglépik egy EU-tag felé – különösebb tét nélkül.

A magyar kormány nagy bátran kitilt az országból valami romániai ultranacionalista idiótát, bizonyos Bogdan Diaconut, a Vlad Tepes Őrjárata (vö. Magyar Gárda) és az Egységes Románia Párt vagy inkább pártkezdemény alapítóját. S teszi ezt azért, mert Románia tavaly októberben kitiltotta Szávay Istvánt, a Jobbik alelnökét, aki parlamenti képviselő is egyben, s hát ezt aztán má’ mégse hagyhassuk’. Ahogy Szávay a Népszabadságnak már el is dicsekedett: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már tájékoztatta is őt arról, hogy „a kormány lépése válasz az ő kitiltására”.

S ahogy a napilap is emlékeztet rá, ugyanezt nem lépte meg az Orbán-kabinet, amikor Széles Gábort kitiltották Ukrajnából, akkor meg pláne nem, amikor Tolmács Vida Ildikót és nagyszámú társát az USA, pedig akkor épp kormányzati szinteken ment nagyban a szájalás a válaszlépésekről…

false

De félreértés ne essék, akarja a fene megvédeni a magyar kormánytól Diaconut. Anélkül, hogy túlságosan beleástuk volna magunkat a csávó pályájába, elég nyilvánvaló, hogy kiről van szó. Egy sötét megszállottról, aki még veszélyes is lehet. Kire?

Mert Diaconunak esze ágában sincs Magyarországra jönni. A román szélsőjobbnak ugyanis ebben speciel eltérnek a szokásai a magyar szélsőjobbtól, naná, hogy „történelmi okokból”: míg a magyar nackósok kedvvel járnak tájolni a határon túlra, addig román (szlovák stb.) kollégáiknak nem kell átlépniük a határt, hogy nemzetiségi ellentéteket szítsanak. Ott vannak nekik a magyarok helyben…

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.