„A magyar politikának eleve az volt a törekvése, hogy meg kell oldani a humanitárius katasztrófát, ami sikerült” - mondta ma reggel Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a köztévében.
Megoldották? A humanitárius katasztrófát? Hát akkor fogadják gratulációnkat! Mert elképzelni is rossz, hogy mi lett volna itt, ha a magyar politikának esetleg más lett volna a „törekvése”?
Képzeljük el, hogy 2045-ben Ukrajna elfoglalja helyét az addigra jelentősen átalakult Európa közösségében, és az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Szerzőnk innen visszatekintve meséli el, 2025-től hogy jutottunk idáig. Egy elvben lehetséges, és főleg Európa számára meglehetősen optimista forgatókönyv.
Mikuláš Černák történetének első epizódja, a Miki után a folytatás is megtölti a mozikat: a Černák minden idők legsikeresebb filmje lett északi szomszédunknál.
A tanodák – ahová önként mennek a gyerekek – szeptembertől kötelesek megadott számú középiskolás fejlesztőfoglalkozását is végezni.
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
