A Városligetben kaszál a kazah konzul

  • narancs.hu
  • 2016. június 20.

Villámnarancs

Fideszes belháború dúl a Városliget újraosztásáért. Jelentős erők vonultak matracokra.

Több mint egymilliárd forint összegű kártérítési pert indított a Petőfi Csarnokot bérlő Cortina Service Kereskedelmi, Vendéglátó és Szolgáltató Kft. a Városliget Zrt. és a fővárosi önkormányzat ellen – írja remek összefoglalójában a Népszabadság.

A küzdő felek közt húzódó szálak, mondjuk, Baán Lászlótól húzódnak el egészen Kubatov Gáborig, de nem is ez a legérdekesebb a történetben, hanem a lábjegyzet. Az írás ugyanis említ egy mindössze havi 100 ezer HUF-ért bérelt beizlit 800 négyzetméteres kerthelyiséggel. Kitől, kitől? Az államtól bérlik ennyiért. A beszámoló vonatkozó része különösen szép, és csattanóra is végződik.

„Maradhat a szintén 2011-ben pályázatot nyerő Monsoon Rain Kft. is, sőt a Városliget Zrt.-vel és a zuglói önkormányzattal egyetértésben most újította fel a szintén a ligetben lévő Nyereg Itatót. A vendéglátóhely és a hozzá tartozó 800 négyzetméteres kert bérbeadására a Városliget-törvényt benyújtó Papcsák Ferenc még zuglói polgármesterként tett javaslatot annak idején.

A Monsoon havi százezer forintos bérleti ajánlatával nyert, holott az ügyben feljelentést tevő LMP szerint a Városliget más pontján a havi kétmilliós díj se ritka. A szerződés szintén hosszú távra, 2029. december 31-ig szól. A szerződésbe a cég elővásárlási jogát és a felújítási kötelezettséget is belefoglalták. Az utóbbinak most tett eleget.

A Monsoon Rain többségi tulajdonosa a Food Style Kft., amely egyúttal az összes fővárosi gyógyfürdő büféjét üzemelteti. A Food Style tulajdonosa a L. A. C. Holding Zrt., ennek vezérigazgatója, Horváth László az első Orbán-kormány alatt a Magyar Fejlesztési Bank igazgatótanácsának tagja volt, most tiszteletbeli kazah konzul.”

Oszt’ jónapot’!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.