Az már tényleg a pofátlanság csúcsa, ahogy a Klik cáfolni próbája rovásírás kormányzati felfuttatásáról szóló híreket

  • narancs.hu
  • 2017. január 15.

Villámnarancs

Áh, mi nem is, csak a sajtó miatt…

Csodálatos közleménnyel köszöntötte a vasárnapi reggelt a Klebelsberg Központ

Stratégiai és Kommunikációs Főosztálya – még jó, hogy van ilyen.

Nem kevesebbet állítanak ugyanis, hogy ők igazán, de tényleg nem azért mérik fel országos szinten a rovásírás oktatását, mert a kormányzat forszírozni akarná ennek a világnagy kamunak az oktatását, pláne nem akarnak beleölni egy nagy határ pénzt, hanem azért – most tessék megkapaszkodni –, mert a tisztelt sajtó érdeklődött náluk, hogy hogy is áll a helyzet ma a rovásírás oktatásával diákokra lebontva.

false

 

Fotó: MTI – Bugány János

Hú, más dolgokban milliókért (sem) adnának ki közérdekű adatokat, most meg országos felmérést készítenek egy rohadt sajtókérdés miatt.

Ki kérdezte? A Ripost vagy a 888?

Vagy a párt hivatalos lapja?

De itt az egész közlemény, olvassák, s lássák bele a szép jövőnket, minden szava kincs és útmutatás. Eredeti tördelésben, az eredeti helyesírással, végtére is a magyarok oktatásáért felelő kormányszerv.

Sajtóközlemény

Sajtóban megjelent találgatásokkal kapcsolatban

Félrevezető, találgatásokon alapuló cikkek jelentek meg bizonyos médiumokban arról, hogy a kormányzat a rovásírás népszerűsítését, kiemelt támogatását tervezi. A hírekben megjelentekkel szemben a valóság prózai: egy sajtókérdés érkezett a rovásírást tanuló általános iskolás diákok számáról, amelynek a megválaszolásához kért adatokat a Klebelsberg Központ a tankerületi központoktól. A cikkekben sugalmazottakkal ellentétben természetesen semmiféle retorzió nem éri azokat az iskolaigazgatókat, akik nem tudtak határidőig reagálni a kérésre. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egyesek, anélkül, hogy állításaikat igazolni tudnák, továbbra is a pedagógusok heccelésével próbálkoznak. Az állami intézményfenntartás nem a retorzióra, hanem a támogató, segítő, menedzserszemléletű feladatellátásra helyezi a hangsúlyt, partnerként kezelve a köznevelési intézményeket.

Klebelsberg Központ

Stratégiai és Kommunikációs Főosztály

Oszt jónapot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.