Rétvári nem viccel, szerinte a nyugdíjasok ingyenbérlete is Orbán Viktor érdeme

  • narancs.hu
  • 2017. január 14.

Villámnarancs

Nem ám afféle komcsi csökevény!

Az utóbbi években összesen mintegy százmilliárd forintot költött az állam az idősek és a diákok közlekedésének támogatására – nyilatkozta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a központi pártlapnak, ez az összeg egyebek mellett úgy jött ki neki, hogy „a 65 évnél idősebbek

díjmentesen utazhatnak,

mégpedig tetszés szerinti alkalommal a lakóhelyükön vagy az ország települései között”.

Rétvári szerint „erre az állam tavaly megközelítőleg 18 milliárd forintot fordított”, méghozzá azért, mert „nem lehet sikeres az a társadalom, amely nem gondoskodik megfelelően az idősebb generációkról”.

Arról természetesen egy árva szót nem szólt, hogy ez a díjmentes utazás nemhogy Gyurcsány alatt is létezett, de

egyenesen Horn Gyula vezettette be – a múlt században!

Márpedig ha így nézzük, akkor egészen másról van itt szó, mint a gondoskodásról. Arról, hogy örüljenek a 65 év felettiek, hogy nem vették el még tőlük ezt a kedvezményt mint afféle kommunista csökevényt. Viszont ennek az az ára, hogy készségesen elhiggyék, hogy ezt a kedvezményt is Orbán Viktornak köszönhetik – része a rezsicsöppentésnek.

Lehet, hogy nem kéne ennyire hülyének nézni az idős embereket.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.