Már az Országgyűlés előtt van az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítója, mely szerint ezentúl adótitoknak minősül „az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlás esetén a támogatást nyújtó, a felajánló adózó megnevezése, az általa igénybe vett adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.
Egyszerűbben: sosem tudod meg kedves magyar adófizető,
hogy melyik – akár állami – cég mennyi pénzt tolt például egy stadionépítésbe, de ne is stadionozzunk, hiszen azt sem tudod meg, hogy kicsoda vagy micsoda kapott ilyen támogatást.
Persze ma már nem lepődik meg senki egy ilyen húzáson, s az is valószínű, hogy ezért a nyilvánvaló disznóságért nem fognak tízezrek tüntetni a parlament előtt.
De az azért újdonság, ahogy Tállai András NAV-elnök, államtitkár a törvénymódosítást megindokolja; hogy tudniillik azért van erre szükség, mert „a módosításban meghatározott szigorúbb feltételek és az adatok egy részének megismerhetősége összességében hozzájárulhat az adókedvezmények és az ezek alapjául szolgáló juttatások áttekinthetőségéhez”.
Tehát minél jobban titkolunk valamit, az annál áttekinthetőbb.
Hogy ez baromság? Biztos az? Egy olyan országban is, ahol egy érvénytelen népszavazás a miniszterelnök szerint „elérte célját”?
