Borkai Zsoltnak kicsit későn esett le, hogy mi a jó fideszes dolga

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 20.

Villámnarancs

Felhívást intézett Győr lakosaihoz Borkai polgármester, mert tarthatatlannak ítéli a kisalföldi menekülthelyzetet. A „bevándorlók” szerinte zavarják a sétálókat, Győr jó hangulatát.

Győr polgármestere, az egykori tornászolimpikon, Borkai Zsolt a minap felhívást intézett városa polgáraihoz „a menekülthelyzettel kapcsolatban”.

Borkai, tán tanulva Kocsis Máté kirohanásainak rossz sajtójából, sokkal szelídebbre hangszerelte felhívását: „A menekülthelyzet tarthatatlanná vált városunkban. A vámosszabadi menekültállomás megnyitása Győr életét is felbolygatta, az itt élő emberek nyugodt mindennapjait megzavarta. Köztereinket, utcáinkat, játszótereinket ellepték a más kultúrából érkező bevándorlók, akik az átmeneti befogadóállomáson lelnek menedékre.”

A bevándorlónak nevezett menedékkérők a Győrtől egyébként 9 kilométerre fekvő befogadótáboron kívül a polgármester szavai szerint rongálják a köztereket, összepiszkítják a parkokat és játszótereket, sőt mi több, „zavarják a békésen sétáló magyar embereket”, és „olykor félelmet keltenek gyermekeinkben”. Mégis mi zavarhat egy átlag magyar sétálót? A más kultúrából érkezők látványa? Vagy?

Bár a győri polgármester épp azt bizonygatja, hogy szétveti az emberség, hiszen ő a „kisgyermekes családokat és az ártatlan gyermekeket” sajnálja, de muszáj önzőnek maradni, mert „gyermekeink biztonsága, családunk egészsége, tulajdonunk érintetlensége, városunk tisztaságának megőrzése, rendezvényeink zavartalansága, Győr jó hangulatának biztosítása mindennél fontosabb, és minden győri ember számára alanyi jogon jár!”.

Hát, kívánhat-e magának bárki ennél gondoskodóbb polgármestert? Borkai szerint „nem politikai kérdésről, nem empátiáról beszélünk, hanem a magyar emberek biztonságáról, a győri polgárok nyugalmáról, ami mindannyiunk közös ügye!”. Ilyenformán itt az ideje, hogy boldog-boldogtalan győri polgár íziben küldje el véleményét a polgármester úrnak e-mailben vagy postán, hogy tapasztalatait alátámaszthassa a kormány hatalmasságai előtt, hátha valamiféle eddig definiálatlan kegyben részesítik Győr városát, és megszabadítják a más kultúrából érkező hordáktól, például oly módon, hogy bezárják a vámosszabadi menekülttábort, vagy épül még egy kerítés, szünetel a vasúti forgalom és így tovább…

Szóval, írjanak levelet a kicsit későn észbe kapó Borkai Zsoltnak! Hogy legyen mit mutogatnia önigazolásképpen „odafönn”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.