Borkai Zsoltnak kicsit későn esett le, hogy mi a jó fideszes dolga

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 20.

Villámnarancs

Felhívást intézett Győr lakosaihoz Borkai polgármester, mert tarthatatlannak ítéli a kisalföldi menekülthelyzetet. A „bevándorlók” szerinte zavarják a sétálókat, Győr jó hangulatát.

Győr polgármestere, az egykori tornászolimpikon, Borkai Zsolt a minap felhívást intézett városa polgáraihoz „a menekülthelyzettel kapcsolatban”.

Borkai, tán tanulva Kocsis Máté kirohanásainak rossz sajtójából, sokkal szelídebbre hangszerelte felhívását: „A menekülthelyzet tarthatatlanná vált városunkban. A vámosszabadi menekültállomás megnyitása Győr életét is felbolygatta, az itt élő emberek nyugodt mindennapjait megzavarta. Köztereinket, utcáinkat, játszótereinket ellepték a más kultúrából érkező bevándorlók, akik az átmeneti befogadóállomáson lelnek menedékre.”

A bevándorlónak nevezett menedékkérők a Győrtől egyébként 9 kilométerre fekvő befogadótáboron kívül a polgármester szavai szerint rongálják a köztereket, összepiszkítják a parkokat és játszótereket, sőt mi több, „zavarják a békésen sétáló magyar embereket”, és „olykor félelmet keltenek gyermekeinkben”. Mégis mi zavarhat egy átlag magyar sétálót? A más kultúrából érkezők látványa? Vagy?

Bár a győri polgármester épp azt bizonygatja, hogy szétveti az emberség, hiszen ő a „kisgyermekes családokat és az ártatlan gyermekeket” sajnálja, de muszáj önzőnek maradni, mert „gyermekeink biztonsága, családunk egészsége, tulajdonunk érintetlensége, városunk tisztaságának megőrzése, rendezvényeink zavartalansága, Győr jó hangulatának biztosítása mindennél fontosabb, és minden győri ember számára alanyi jogon jár!”.

Hát, kívánhat-e magának bárki ennél gondoskodóbb polgármestert? Borkai szerint „nem politikai kérdésről, nem empátiáról beszélünk, hanem a magyar emberek biztonságáról, a győri polgárok nyugalmáról, ami mindannyiunk közös ügye!”. Ilyenformán itt az ideje, hogy boldog-boldogtalan győri polgár íziben küldje el véleményét a polgármester úrnak e-mailben vagy postán, hogy tapasztalatait alátámaszthassa a kormány hatalmasságai előtt, hátha valamiféle eddig definiálatlan kegyben részesítik Győr városát, és megszabadítják a más kultúrából érkező hordáktól, például oly módon, hogy bezárják a vámosszabadi menekülttábort, vagy épül még egy kerítés, szünetel a vasúti forgalom és így tovább…

Szóval, írjanak levelet a kicsit későn észbe kapó Borkai Zsoltnak! Hogy legyen mit mutogatnia önigazolásképpen „odafönn”.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.