Lassan ránk borul a vasárnap este, s itt volt az egész lusta szombat, és szinte egy vak hangot nem olvashattunk négynapos nemzeti ünnepségsorozatunk kétségkívül legjelentősebb kulturális eseményéről, Laszlo Mandoki Várkert Bazárban adott nagyszabású – s kell-e mondani: világsztárokat felvonultató – hangversenyéről. Ne jöjjenek nekünk a Népszabadsággal, hogy az írt róla, mert az így erős túlzás, hát kulturális újságcikk az, ahol a szerző némi fanyalgás után arról számol be, hogy nem várva meg a végét a kultúrának, eblábolt el a helyszínről? Megmondjuk, nem az! A szerző különben is közismert szédelgő, még a kottát sem ismeri.
Ha nincs Orbán Viktor, akkor megint szegényebbek lettük volna: ő szerencsére Facebook-oldalán legalább egy fényképet szentelt a jelenlétével megtisztelt művelődési aktusnak. A részletekbe nem mennénk bele, de azt írja: „Zenészóriások között”, s tényleg a képen úgy is néz Frenreisz Károlyra s a mondott Mandoki Lászlóra, mint aki el is hiszi ezt a marhaságot. De Orbán már csak ilyen, imád külföldi focistákkal, lejárt szavatossági idejű színészekkel és sok sebből vérző FIFA-elnökökkel fotózkodni.
| ||
Mert ő ilyen: rajongó. Hogy kikért rajong, az sajnos nem más kérdés, hanem maga a lényeg. Kivétel nélkül a senkikért. Ezúttal egy igyekvő stúdiótulajdonosért, aki kétévente eljön Magyarországra bemesélni, hogy ő mekkora király. Máskor sem különbekért.
Erre a paprikajancsira például senki nem volt kíváncsi, mint azt a sajtóvisszhang is igazolja. Aki odament, azért ment, hogy Orbán esetleg észrevegye a névsorolvasásnál. Meccsre is ezért járnak.
