„Csak drukkolni lehet, hogy valamilyen hazafias csoport rendez ott végre egy Charlie Hebdót…”

  • narancs.hu
  • 2015. október 7.

Villámnarancs

Biztos részeg volt – ennyivel intézte el a dolgot a magyar párt elnöke, amikor nem fogadta el a felvidéki újságírók meggyilkolását szorgalmazó volt államtitkár lemondását.

A Fidesz kedvenc szlovákiai magyar pártja, az MKP teljes mellszélességgel kiáll a felvidéki magyar újságírók megölésére buzdító érsekújvári elnökségi tag mellett.

Azt írja a Népszabadság, hogy „Könözsi István volt agrárállamtitkár, a Magyar Közösség Pártja érsekújvári járási elnökségi tagja, akinek bejegyzése szerint a pozsonyi Új Szó »veszélyes a magyar nemzetre, nemzeti kisebbségünkre; nincs nagyobb pusztító erő Felvidéken mint ők. Csak drukkolni lehet, hogy valamilyen hazafias csoport rendez ott végre egy Charlie Hebdót!« Berényi József pártelnök azzal mentegette, hogy Könözsi valószínűleg nem volt teljesen józan, amikor ilyeneket írt. Állítólag már megbánta tettét – ezért nem fogadta el a lemondását.”

false

 

Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy melyik szlovákiai magyar pártot favorizálja, tekinti egyedüli partnerének a Fidesz, de ez csak másodlagos ebben a történetben. Másodlagos még akkor is, ha mindez a szlovákiai magyar választók többségének akarata ellen történik, hiszen a levegőnek nézett Híd van a parlamentben, s a pénzelt MKP meg kívül rajta.

De mindez nem a Fidesz határon túli politikájáról, hanem a határon belüliről szól. Idevezet ugyanis az a gyűlöletpolitika, amit Orbán Viktor már jó ideje szisztematikusan folytat. Hogy az ilyen dolgok immár szót sem érdemelnek, vagy elintézhetők annyival, hogy az illető alighanem ittas volt. Így kap népképviseleti védelmet a mások legyilkolásának óhajtása. S így lesz mindennapjaink észrevétlen, természetes része, velejárója az uszítás. Így romlunk. Mert a romlás is lefelé csorog.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.