Dörner György letiltotta a Magyar Nemzetnek adott interjúját, de a lap nem engedett

  • narancs.hu
  • 2016. május 9.

Villámnarancs

Az Újszínház igazgatója a Magyar Nemzetnek letagadta, hogy valaha is politizált.

Remek interjú, olyan jó, hogy Dörner nem is engedte megjelentetni. De a Simicska-média zászlóshajója, amely mostanában – engedjük meg, hangyányit eufemisztikusan – a „Mindig ellenzékben” szlogennel kampányol, mégis lehozta.

false

 

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Nem értjük Dörnert, mi baja ezzel az interjúval, ha csak az nem, hogy folyamatosan mellébeszél benne, és erre menetközben valahogy rájött. Mert akármilyen régen is volt, hogy a Csurka István bábáskodásával és Tarlós István támogatásával, hatalmas botrányok közepette megalakult a szélsőjobbos színház, ezeket a tényeket sokan még most sem felejtették el. Így aztán Dörner állításai, például az, hogy

„Soha nem vállaltam politikai szerepet”

vagy az, hogy ő az „író Csurkával” szövetkezett, annyira szánalmasok, hogy ezt már csak az tudja überelni, amikor a direktor úr állítja: „Évről évre egyre jobbak a mutatóink, folyamatosan 90–100 százalék között teljesítünk, húsz vagy tán még több darabunk van a repertoáron. Ebből is kitűnik, hogy megszerették a magyar szerzőket a nézők. Boldogan állunk pótszékekkel a rendelkezésükre”.

Ám hogy e fantasztikus sikersorozat mennyit hoz a konyhára, illetve hogy mekkora támogatást kap az Újszínház, nos, az egyáltalán nem érdekli Dörnert. Amikor ugyanis azt kérdik tőle: „Miként alakult az igazgatása alatt az Újszínház anyagi támogatottsága?”, ezt mondja: „Ezt én nem tudom magának megmondani. Ezek egzakt dolgok, utána lehet nézni. Magának a színház lényegének nem lehet utánanézni, azért vagyok én, hogy ezt elmondjam”.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.