Dörner György letiltotta a Magyar Nemzetnek adott interjúját, de a lap nem engedett

  • narancs.hu
  • 2016. május 9.

Villámnarancs

Az Újszínház igazgatója a Magyar Nemzetnek letagadta, hogy valaha is politizált.

Remek interjú, olyan jó, hogy Dörner nem is engedte megjelentetni. De a Simicska-média zászlóshajója, amely mostanában – engedjük meg, hangyányit eufemisztikusan – a „Mindig ellenzékben” szlogennel kampányol, mégis lehozta.

false

 

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Nem értjük Dörnert, mi baja ezzel az interjúval, ha csak az nem, hogy folyamatosan mellébeszél benne, és erre menetközben valahogy rájött. Mert akármilyen régen is volt, hogy a Csurka István bábáskodásával és Tarlós István támogatásával, hatalmas botrányok közepette megalakult a szélsőjobbos színház, ezeket a tényeket sokan még most sem felejtették el. Így aztán Dörner állításai, például az, hogy

„Soha nem vállaltam politikai szerepet”

vagy az, hogy ő az „író Csurkával” szövetkezett, annyira szánalmasok, hogy ezt már csak az tudja überelni, amikor a direktor úr állítja: „Évről évre egyre jobbak a mutatóink, folyamatosan 90–100 százalék között teljesítünk, húsz vagy tán még több darabunk van a repertoáron. Ebből is kitűnik, hogy megszerették a magyar szerzőket a nézők. Boldogan állunk pótszékekkel a rendelkezésükre”.

Ám hogy e fantasztikus sikersorozat mennyit hoz a konyhára, illetve hogy mekkora támogatást kap az Újszínház, nos, az egyáltalán nem érdekli Dörnert. Amikor ugyanis azt kérdik tőle: „Miként alakult az igazgatása alatt az Újszínház anyagi támogatottsága?”, ezt mondja: „Ezt én nem tudom magának megmondani. Ezek egzakt dolgok, utána lehet nézni. Magának a színház lényegének nem lehet utánanézni, azért vagyok én, hogy ezt elmondjam”.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.