Orbán megveszi Stadler akasztói stadionját?

  • narancs.hu
  • 2016. május 7.

Villámnarancs

Csupán 220 millió a 11 ezer férőhelyes futballpálya, építtetője most szabadult a börtönből.

„Valamikor szebb napokat látott ez a sportlétesítmény. Az adottságai most is nagyon jók, csak gondos gazdára vár, és újra régi fényében ragyoghat. Az árával nem viccelni akartam... Aki egy kicsit is konyít hozzá, az tudja, hogy a kikiáltási ára nevetséges a valódi értékhez képest. Ez van” – olvasható abban a hirdetésben, amit az ingatlan gazdája már börtönben adott fel. Azóta szabadlábra helyezték Stadler Józsefet, és ígéri, ha sikeres lesz az adásvétel, akkor még bohóckodni is hajlandó: „Az új avatáson vállalom a kezdőrúgást, még ha orra esek, akkor is bevállalom.”

Ha arra gondolunk, mennyit költ a kormány stadionokra, érthetetlennek tűnik, hogy miért nem ugrik egy ilyen ajánlatra azonnal.

Vagy esetleg attól tart Orbán Viktor, hogy a történelem ismétli önmagát?

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.