Egy kép annak bizonyságául, hogyan gondolkodik Magyarországról két felelős politikus

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 24.

Villámnarancs

Egy magyar miniszter és egy miniszteri biztos: szórakoznak velünk, hülyének néznek.

Ha leltárba vennénk, mit adott a Facebook az emberiségnek, minden bizonnyal az elsők közt szerepelne az, hogy lehetővé tette, hogy közkinccsé váljanak azok a jópofa képek, amelyek régebben még véletlenül sem szabadultak ki a privát albumok lapjairól.

Az esküvők, a nyaralások, az új jövevény érkezése

vagy épp az iskolai és a vállalati rendezvények csak nagy ritkán válhattak közkinccsé – nem is hiányoztak az érintetteken kívül senkinek.

Ha ránéznünk az alábbi képre, máris érthető, miről van szó. Két vidámnak látszó ember pózol rajta, roppant elégedettek önmagukkal, hiszen – látszatra legalábbis – valami olyan, szigorúan magánjellegű eseményen vesznek részt, ahol a hangulat már a tetőfokára hágott: egy sportközvetítés csoportos kocsmai megtekintése és néhány korsó sör után, amikor már a heccelődésé, a humoré a főszerep, amikor egyre gyakrabban jönnek elő a „miért jobb a sör a nőnél” típusú poénok.

false

Amikor nincsenek gátlások a kamera láttán, épp ellenkezőleg!

Nem lehet kétségünk afelől, hogy naponta hasonló képek ezrei készülnek, s kerülnek fel a Facebookra; ilyenkor maximumra jár a nemzetköziség, tökmindegy, hogy Jimmy és Johnny, Leonyid és Iván vagy Dieter és Udo pózol. Ismeretlenül is egyértelmű, viccelődnek csak, nem vesznek komolyan semmit.

Akárcsak Zsolt és István,

Nyitrai és Simicskó, egy miniszteri biztos meg a honvédelmi miniszter.

A képet Nyitrai osztotta meg Facebook-oldalán, ezzel a szöveggel: „megvédjük az országot”.

A mostani közhangulatban ezt persze inkább úgy értelmezték, hogy „gyere büdös migráncs, megcsapunk” (a felháborodás nyomán Nyitrai már eltávolította a bejegyzést), ám szerintünk szó sincs erről. Sokkal rosszabb a helyzet: ez a kép annak a bizonysága, hogyan gondolkodik Magyarországról két felelős politikus. Patetikusabban: mi jelent számukra a haza?

Nos, ennyit. Jópofáskodást, viccelődést. És nehogy azt gondoljuk, hogy csak ők ketten ilyenek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.