Gyerekharc büntetlenül: Magyarországon még az „Éhezők viadala” is valósággá válik

  • narancs.hu
  • 2015. május 9.

Villámnarancs

Durva sérülések, leszakadt tüdő, mentő és feltehetően boldog nézők, gazdasági siker és nagy összegű fogadások. Szervezett gyerekharc, nem a Távol-Keleten, nem Afrikában, Magyarországon.

S mindez nem eldugott faluszéli csűrök porában, hanem bíróval, sportcsarnokban, jól szervezett körülmények között. A botrányos ügyben még július elsejéig nyomoz a Fővárosi Főügyészség, aztán vagy lesz valami, vagy nem. Az ügy fő érintettjét, kulcsfiguráját, a szervezőt, aki egyébiránt kempóvilágbajnok, például tavaly nyár óta sem hallgatták ki, minek is. Hogy a helyzet hogy áll, arról ékesszólóan beszél, amit a szervező ügyvédje mondott a Blikknek: „Indítványoztam az eljárás megszüntetését, mert a gyanú szerinti a cselekmény az elkövetés idején nem minősült bűncselekménynek.”

false

 

Fotó: Blikk

Értjük, nem minősült bűnnek. Tényleg, miért is minősült volna, csak szerencsétlen kisgyerekek verték egymást hülyére, kinek fáj az… Márpedig ha ez tényleg lehetséges büntetlenül, Magyarországot megette a fene.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.