„A hibákat nem a műsorvezetők követték el, ők remekül tették a dolgukat” – mondta Szabó László Zsolt a Népszabadságnak a köztévé rajtjáról. „Ez aztán a főnök” – mondhatnánk mi erre, hiszen tényleg klassz dolog, hogy nem akarja azokkal a szerencsétlen dilettánsokkal elvitetni a balhét, akiken lassan egy hete röhög az egész ország. Csakhogy Szabó az interjúban nem megvédi az embereit, hanem úgy tesz, mintha lövése sem lenne, hogy mit kérnek számon rajta és a beosztottain. Különben nem mondana ilyeneket: „A közönségszolgálatunkhoz a kritikák mellett nagyon sok dicséret is érkezik, ami erősít bennünket abban, hogy jó irányba haladunk”, vagy: „a magyar emberek »homo politicus« voltát igazolja, hogy őket érdeklik az információk”, vagy: „ezért a munkáért azonban nem »letolás«, hanem dicséret jár. Hatalmas teljesítmény volt.”
Azt azért ne higgyük, hogy Szabó László Zsolt szövege is hatalmas teljesítmény lenne – már ami a gátlástalanságot illeti. Az MTVA első embere csak mintát követ. Semmivel sem nézi jobban hülyének az embereket, mint az, aki ezt az egészet kitalálta, beharangozta és ragaszkodik hozzá. De arról mintha elfeledkezett volna ő is, Szabó is, hogy ha vége lesz a fesztiválnak, a betanított sajtómunkások megtanulják kezelni a gépeket, sőt eljutnak arra a szintre, hogy nem röhögik el magukat egy halálos baleset után, nem jósolnak március közepén 35 fokot, illetve rezzenéstelen arccal lesznek képesek felmondani a Felcsúti Hírharsonát, vagyis miután röhögni sem lehet a szánalmas teljesítményen, akkor nem lesz már, aki ezt a vackot nézni fogja, hazudhatnak bármit és bármekkora nézettséget.
