Vasárnapi zárva tartás: 2010-ben Matolcsy is ellenezte

  • narancs.hu
  • 2015. március 23.

Villámnarancs

A volt nemzetgazdasági miniszter szavai szerint a vasárnapi zárva tartásról hozott kormányzati döntés csak úgy lehet megalapozott, ha készült erről hatástanulmány. Matolcsy-retró.

A vasárnapi zárva tartás kérdésében Horváth Csaba (MSZP) országgyűlési képviselő még 2010-ben fordult írásbeli kérdéssel Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterhez. Az ellenzéki politikus arról érdeklődött, hogy a kormány tervezi-e a kötelező vasárnapi zárva tartás bevezetését, és ha igen, az a kormány szerint milyen hatással fog járni.

Matolcsy György válaszának két kulcsmondata: „A vasárnapi nyitva tartással kapcsolatosan számos érdeket, szempontot kell figyelembe venni, és a vasárnapi nyitva tartás korlátozása jelentős gazdasági kihatással jár a kereskedelmi szektorra. A megalapozott kormányzati döntés meghozatalához ezért megfelelően alátámasztott és a kereskedelmi érdekképviseletek, szakmai szervezetek bevonásával kidolgozott hatásvizsgálat szükséges.”

A miniszterelnök jobbkeze öt éve tehát egyértelműen fogalmazott. Ma viszont a kormánynak – Kovács Zoltán kormányszóvivő tolmácsolásában – már az az álláspontja, hogy nem a kormány feladata számításokat végezni.

MNB, 2015. március 5.

MNB, 2015. március 5.

Fotó: MTI

A magyar tündérmese szülőatyja egyébként 2010-ben a mai kormányzati kommunikációhoz képest markánsan eltérő álláspontot képviselt. Ma ugyanis a kormány azt sulykolja, ráadásul – állítása szerint – hatástanulmányok nélkül, hogy a vasárnapi nyitva tartás korlátozása nincs hatással sem a kereskedelmi forgalomra, sem a foglalkoztatásra. Matolcsy ellenben nem hagy kétséget afelől, hogy a korlátozás „jelentős kihatással jár a kereskedelmi szektorra”.

Matolcsy miniszter végül hivatkozott a boltzárról szóló európai uniós aláírási kezdeményezésre is: „Az aláírásgyűjtés eredményének ismerete is szükséges ahhoz, hogy a kormány megalapozottan dönthessen a kérdésben, hiszen nem lenne célszerű olyan szabályozás elfogadása, amely adott esetben versenyhátrányt jelentene a hazai vállalkozásoknak.”

Ahhoz, hogy az Európai Bizottság egyáltalán napirendre vegyen egy ilyen felvetést, 1 millió aláírást kell összegyűjteni. Nos, a kezdeményezés honlapja szerint ebből összesen 20 ezer jött össze (a szükséges aláírások 2 százaléka). A magyar vállalkozásoknak okozott és Matolcsy által jósolt versenyhátrány ellenére azonban az Orbán-kormány úgy döntött, mindez nem számít.

Jelenlegi tudásunk szerint nem egyszerűen az botrányos, hogy az Orbán-kormány nem készíttetett hatástanulmányokat egy ilyen fontos kérdésben (ahogyan ők állítják), vagy hogy bár rendelt hatástanulmányokat, de azok létét eltagadta, hanem az, hogy a megrendelt és elkészített hatástanulmányok ellenére tudatosan hozott egy több ezer ember állását veszélyeztető, felelőtlen és káros döntést.

S hogy miért?

Csak. (Ha belegebedtek is.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.