Ma délelőtti posztunkban írtuk, hogy siralmas állapotban van, és napról napra csak tovább romlik a 35. számú főút mellé 1991-ben épített muhi emlékhely, csak gazdája van, gondozója nincs az emlékhelynek, hogy az építmény nem élvezi a műemlékvédelem támogatását,
Az illetékesek mindegyike azt nyilatkozta, hogy nem illetékes, így jelenleg semmi esély nincs arra, hogy a közeljövőben változzék a helyzet, ám ismerve a kormány „bármi megtörténhet” koncepcióját, simán elképzelhető, hogy ez nem marad így örökre. Annyi kell csupán, hogy létrehozzanak egy intézetet, hívhatnák úgy, hogy a Keleti Nyitás Történelmi Hivatala, az ott dolgozó szakembereknek pedig az lenne a dolga, hogy „lemossák a gyalázatot”, pontosabban addig suvikszolják nagy történelmi tragédiáinkat, amíg legalább egy döntetlenre kihozzák őket.
Milyen más is lenne a muhi vereség, ha bebizonyítanák, hogy nem is volt itt semmiféle megsemmisítés, IV. Béla valójában a keleti nyitás jegyében fogadta Batu kánt és a többi tatár üzletembert, és tényleg csak sajnálhatjuk, hogy a virágzónak indult kapcsolat rövid időn belül megszakadt!
Persze egy ilyen hivatal felállítása százszorosába, ezerszeresébe kerülne annak, hogy rendet rakjanak a 35-ös út mellett, viszont ezek után bizonyosan nem lenne akadálya, hogy a jelenlegi muhi pusztulat olyan helyszínné váljon, ami a magyarok dicsőségét hirdeti, és ahol ötpercenként mond beszédet Kövér László, vagy ha nem ő, akkor Szijjártó Péter.
Ha a 20. századi történelemmel el lehet játszadozni, miért ne lehet a 13. századival is?
