Lincselni cúna dolog – A Heti Pártszó vért hány

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 19.

Villámnarancs

„A lincselés nyilván – bár egy forradalom közepette sok minden megesik – nem szép dolog; sőt, körülményektől függően, lehet akár háborús vétek is.”

A lincselés nem szép? Akkor, milyen? Cúna?

Több mint cúna, „lehet akár háborús vétek is”, már „a körülményektől függően” – fejti ki véleményét a színes heti hatósági brosúrában Szőnyi Szilárd gondolkodó annak kapcsán, hogy Rainer M. János rosszallani merészelte, sőt olyan szavakkal illette, mint „elképesztő” és „orbitálisan szerencsétlen” Wittner Mária azon ötletét, mely szerint az 1956-os forradalom „központi emlékműve” legyen a Köztársaság téren. Nos, Szőnyi ettől vért hány. Bocs, dehogy hány vért, hisz ő az européer, az emberarcú pártlapíró, ő csak „kis híján” hány vért a történész felhorgadásától.

Wittnert értjük, vérszemet kapott a Szabadság tértől. De mit kompenzál Szőnyi? Csak nem valami rossz fát tett megint a tűzre?

Szavai nem igényelnek kommentárt. Talán csak annyit fűznénk hozzá, hogy szépöcsém, inkább maradtál volna a buzizásnál!

Esetleg még azt, hogy mit szaroztok, legyen mindjárt a központi emlékmű egy lámpavas…

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.