Megmondjuk, hogy honnan van Habony Árpád birodalomépítésre szánt pénze

  • narancs.hu
  • 2015. április 15.

Villámnarancs

Habony Árpád médiabirodalmat alapít. Nem lapot, nem tévét, nem rádiót. „Médiabirodalmat.” Miből?

Reggel óta mindenki a valasz.hu információját rágcsálja, miszerint április 9-én megalakult a Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő (MMG) Zrt. Ez lesz ugyanis a ’feje’ a most szerveződő „médiacsaládnak”, s ennek az MMG-nek Habony Árpád az 50 százalékos tulajdonosa.

Igen, te!

Igen, te!

Fotó: Németh Dániel

 

A „birodalomról” egy csomó más egyéb is kiderült, nevek is repkednek, még Bayer Zsolté is, sőt azt is tudni, hogy Óbudán lesz a sasfészkük, jó, hogy a telefonszámukat nem közli a valasz.hu.

Ám a legfontosabbat még mindig nem tudjuk, és érdekes módon a NAV-ot sem izgatja a kérdés. Konkrétan, honnan is van Habony Árpádnak pénze arra, hogy médiabirodalmat alapítson, annak 50 százalékos tulajdonosa legyen úgy, hogy legjobb tudomásunk szerint a miniszterelnöki tanácsadónak jövedelme továbbra sincs, vagyis papíron egy nincstelen.

És akkor még egy vak hangot nem szóltunk arról a szellemről, amit a mai Magyarországon Habony Árpád neve megtestesít a lerúgott nyugdíjasoktól a kilógó seggen át mondjuk a Gucci táskáig, és természetesen Orbán Viktorig. Nos, leginkább ezért tökéletesen álkérdés, amit itt feszegetünk. Hiszen mindenki tudja, hogy honnan van Habony Árpádnak minderre és a drága hülyeségeire pénze. És valahogy soha nem az érintettek pirulnak bele.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.