Miután laposra verték egymást, szepegve hívták a papáikat a fidelitaszosok

  • narancs.hu
  • 2016. február 13.

Villámnarancs

Disznótorba’ verték orrba! Mit gondolnak, honnan származik a következő „élménybeszámoló”? Így mulat a keresztény-konzervatív ifjúság, R. Szilárd meg állja cechet.

„Nekiesett az egyik széknek, ahonnan egy üres sörösüveg leesett és szilánkokra tört, elvágta Á. kezét (...) a karjával befogta a nyakát és elkezdte szorítani (...) nekem esett, és az egyik kezével ő is szorította torkomat. Gyakorlatilag 20 másodpercig nem kaptam levegőt. (...) egy álló fogast emelt a feje fölé, és a következőket mondta: »fejbe b*****k«.”

Az idézet nem valami kihallgatási jegyzőkönyvből, nem is egy bulvárlap bűnügyi tudósításából való, hanem a kormánypárt ifjúsági tagozata, a Fidelitas levelezésből való, ami valahogy a 444.hu birtokába jutott.

„A Fidelitas olyan fiatalok közössége, akiket foglalkoztatnak a társadalmunkat érintő legfontosabb közéleti kérdések, problémák és a lehetséges megoldások. Szervezetünk tagjai közé vár minden 14 és 35 év közötti fiatalt, aki felelősséget érez kisebb és nagyobb közösségeinkért, akinek fontos a kultúra, környezetünk, a kereszténység és a magyar nemzeti értékek védelme” – olvashatjuk honlapjukon, ám úgy tűnik, a legjobb családban is néha előfordul, hogy a „problémák és lehetséges megoldások” kissé leegyszerűsödnek.

A 444.hu posztjából kiderül, hogy „a beszámoló írója és egy másik fidelitasos is komolyabban megsérültek”, ám az is, hogy a sértettek nem a rendőrséghez, hanem „a Fidesz alelnökeihez fordultak, mert azt szeretnék, ha a párt etikai bizottsága elé kerülne az ügy”.

Mit mondhatnánk erre? Ez így fair. Tegyen csak igazságot Rezsi Szilárd, Kubatov Gábor vagy Pelczné, még ha nincs is hozzá túl sok közünk. Hacsak az nem, hogy ők fizették a ketrecharcot. Mert bizony felmerül a kérdés, a Fidelitasnak vajon miből futja ezekre a házi összecsapásokra, hisz ez a kis csörte sem valami félreeső utcasarkon, hanem szervezet füzesabonyi „wellness disznóvágás” nevű rendezvényén történt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.