Sihuhu – Veszünk egy kisvasutat Orbánnak

  • narancs.hu
  • 2013. október 3.

Villámnarancs

Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan – legfőképp Mészáros Lőrinc nem –, hogy tényleg a helyi idegenforgalomnak lenne fontos a nosztalgiavasút ügye, hiszen miféle idegenforgalom van Felcsúton?

„Felcsút polgármestereként azt mondom, hogy elsősorban a Váli-völgynek, a helyi idegenforgalomnak lenne fontos a nosztalgiavasút ügye, az akadémia azonban – ahogy eddig sok más ügyben – partnere lesz a helyi önkormányzatoknak, és maga is áldozatot hoz a közös siker érdekében” – nyilatkozta másfél évvel ezelőtt lapunknak Mészáros Lőrinc. Az apropó sem volt akármi: az akkor elhagyatott felcsúti vasútállomás átalakítása pazar vadászkastéllyá.

A derék férfi – lévén egyben a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke – azt is mondhatta volna, hogy felkérem saját magamat, legyek a partnerem, ám most kiderült, hogy ezt az abszurd komédiát lehet sokkal nagyobban is játszani. Azt írja a legfrissebb Magyar Közlöny, hogy „a kormány felhívja a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség útján tegye kiemelt projektté a felcsúti kisvasút fejlesztését, 600 millió forint elszámolható közkiadási keretösszeggel”.

Mindez kevésbé hivatalosan azt jelenti, hogy Orbán Viktor felhívja Orbán Viktort, hogy kanyarítson ki a részére csekély hatszáz millát.

Kisvasútra.

Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan – legfőképp Mészáros Lőrinc nem –, hogy tényleg a helyi idegenforgalomnak lenne fontos a nosztalgiavasút ügye, hiszen miféle idegenforgalom van arrafelé? Ám azt – egyelőre – még a Puskás Akadémia elnöke, a felcsúti intéző sem mondhatja, hogy egy országnak kell megfizetnie, hogy annak idején a kis Viktor nem kapott terepasztalt karácsonyra, pedig hogy szeretett volna.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.