Simicska Lajos hózentrógere és az örökkévalóság

  • narancs.hu
  • 2014. április 11.

Villámnarancs

Orbán Viktor hátizsákja igenis nagyon jó helyen lesz a Nemzeti Múzeumban. De kellene oda még valami, amiből az utókor megértheti, hogyan teltek napjaink a 2010-es években.

Antall József pizsamája és Gyurcsány Ferenc tolla mellé, a Nemzeti Múzeum raktárába kerül Orbán Viktor hátizsákja, amelyről a bulvársajtó már korábban kellő részletességgel számolt be. A kormányfő maga választotta ki, milyen tárgy képviselje őt az utókor színe előtt – és jól döntött. Medgyessy az uniós csatlakozás aláírásához használt tollat adta oda, Orbán egy focivébés táskát. Bajnaitól nem kért a múzeum semmit.

Mindez méltó és igazságos – így telik-múlik életünk, együtt velük. De ha valaki húsz, harminc vagy száz év múlva meg akarja érteni, mi történt ezzel az országgal Orbán Viktor kormányzása alatt, és egyáltalán, a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban, annak ez kevés lesz. Ezért azt javasoljuk a Nemzeti Múzeumnak, hogy kérje el Simicska Lajos hózentrógerét.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Kérje el, és állítsa ki ezzel a fotóval együtt! Pontosan így, kitakart szemekkel, hiszen immár külön törvény igyekszik elérni, hogy Orbán legfélelmetesebb harcostársáról ne lehessen fényképet közölni. Jó, hát legyen, emlékezzünk erre is!

2114-ben már csak a történészek fogják ismerni Simicska Lajos nevét, de ha hallgat ránk a tisztelt múzeum, akkor a figyelmes múzeumlátogató száz év múlva és háttértudás nélkül is megérezhet valamit ennek az időszaknak a levegőjéből. Az látszik majd azon az elképzelt tárlaton, az a drámai tény válik nyilvánvalóvá, hogy nekünk oligarchából is csak ilyen jutott. Kicsit sárga, kicsit hózentrógeres, de a miénk. Íme korunk hőse, Simicska Lajos.

Sikeres kormányközeli vállalkozó a 2010-es évek elején – ez lesz a vitrin aljára írva. Benne egy fotó és egy hózentróger. A látogatók, unokáink, dédunokáink elolvassák majd, nyolc másodpercig merengenek, és együttérző mosollyal elfordítják arcukat.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.