Simicska Lajos hózentrógere és az örökkévalóság

  • narancs.hu
  • 2014. április 11.

Villámnarancs

Orbán Viktor hátizsákja igenis nagyon jó helyen lesz a Nemzeti Múzeumban. De kellene oda még valami, amiből az utókor megértheti, hogyan teltek napjaink a 2010-es években.

Antall József pizsamája és Gyurcsány Ferenc tolla mellé, a Nemzeti Múzeum raktárába kerül Orbán Viktor hátizsákja, amelyről a bulvársajtó már korábban kellő részletességgel számolt be. A kormányfő maga választotta ki, milyen tárgy képviselje őt az utókor színe előtt – és jól döntött. Medgyessy az uniós csatlakozás aláírásához használt tollat adta oda, Orbán egy focivébés táskát. Bajnaitól nem kért a múzeum semmit.

Mindez méltó és igazságos – így telik-múlik életünk, együtt velük. De ha valaki húsz, harminc vagy száz év múlva meg akarja érteni, mi történt ezzel az országgal Orbán Viktor kormányzása alatt, és egyáltalán, a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban, annak ez kevés lesz. Ezért azt javasoljuk a Nemzeti Múzeumnak, hogy kérje el Simicska Lajos hózentrógerét.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Kérje el, és állítsa ki ezzel a fotóval együtt! Pontosan így, kitakart szemekkel, hiszen immár külön törvény igyekszik elérni, hogy Orbán legfélelmetesebb harcostársáról ne lehessen fényképet közölni. Jó, hát legyen, emlékezzünk erre is!

2114-ben már csak a történészek fogják ismerni Simicska Lajos nevét, de ha hallgat ránk a tisztelt múzeum, akkor a figyelmes múzeumlátogató száz év múlva és háttértudás nélkül is megérezhet valamit ennek az időszaknak a levegőjéből. Az látszik majd azon az elképzelt tárlaton, az a drámai tény válik nyilvánvalóvá, hogy nekünk oligarchából is csak ilyen jutott. Kicsit sárga, kicsit hózentrógeres, de a miénk. Íme korunk hőse, Simicska Lajos.

Sikeres kormányközeli vállalkozó a 2010-es évek elején – ez lesz a vitrin aljára írva. Benne egy fotó és egy hózentróger. A látogatók, unokáink, dédunokáink elolvassák majd, nyolc másodpercig merengenek, és együttérző mosollyal elfordítják arcukat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.