A sokadik nekifutásra elfogadott választási eljárási törvényhez újabb kormánypárti módosító javaslatcsomag érkezett, amelynek egyik pontja a gondnokság alá helyezés és a választójogból kizárás részleteit szabályozza. Bejegyzésünk állításával ellentétben ez most kivételesen egy előremutató, a hazai jogszabályt az európai normák felé közelítő megoldás – még ha első olvasatra ez nem is nyilvánvaló.
Magyarország Kiss Alajos magyar állampolgárral szemben 2010-ben pert veszített a strasbourgi emberi jogi bíróságon, ugyanis az addigi alkotmányos előírások szerint mindenki, akit cselekvőképességében a bíróság korlátozott, automatikusan elveszítette a választójogát is. E megoldás azonban túl általános, és túl széles körben zárt ki automatikusan állampolgárokat a választásra jogosultak köréből, és ezzel megsértette az emberi jogok európai egyezményét. Kiss Alajos kártérítést kapott, a magyar jogalkotó pedig két évvel később az új alaptörvényben rendezte a kérdést. Ez az újítás azon kevés alkotmányos reformok egyike, amelyek követték és elfogadták az európai normákat. Az alaptörvény szövege szerint nem rendelkezik választójoggal az, akit „belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt”.
Ezt követően tehát nem automatikusan zárja ki a gondnokság a választójogosultságból az érintettet, hanem a gondnokság alá helyezésről szóló ítélettel együtt – és minden egyes esetben magának a bírónak kell döntést hozni arról is, hogy az illetőt a cselekvőképessége korlátozása mellett megfosztja-e a választójogától is, vagy sem.
Azonban a jelenlegi jogrendszer a magyar bíráknak semmilyen támpontot nem ad – nem is igen adhat, elvégre mi alapján döntheti el egy bíró, hogy ki rendelkezik elégséges belátással a politikai részvételi jogok gyakorlására. Nézzük a már említett Kiss Alajos példáján keresztül: őt mániás depressziója miatt helyezte a bíróság gondnokság alá. Betegségének következményeként időnként agresszívan viselkedett, és felelőtlen költekezésbe is kezdett. Mivel a bírói döntés ellen nem fellebbezett, feltételezhetően ő maga is elfogadhatónak tartotta a korlátozást. De ez jelenti-e azt, hogy Kiss Alajos nem ért a politikához, nem tudja belátni a politikai döntései következményeit? Egyáltalán, ki és hogyan, milyen mérce szerint tudná ezt eldönteni?
| ||
Az általunk félreértett törvényjavaslat ebben próbál a bíráknak segíteni. A tervezet szerint amikor a bíró a gondnoksági tárgyaláson arra jut, hogy az illetőnek korlátozni kell a cselekvőképességét, akkor a választójogból is ki kell zárni az érintettet, ha belátási képessége „a) pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, vagy b) pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt tartósan teljes mértékben hiányzik”. Magyarán: ha a bíróság e két indok valamelyike miatt korlátozza egy állampolgár cselekvőképességét, akkor ez a választójogból való kizárással is jár. E ponton most ne bocsátkozzunk találgatásokba, hogy ez kiállja-e az európai emberi jogi bíróság esetleges próbáját. Ami a mi szempontunkból fontos: a tervezet nem azt jelenti, hogy bárki, aki szenvedélybeteg, kizárható a választójogból – a szabályozás csak és kizárólag a bírósági gondnoksági tárgyalásokra vonatkozik, márpedig a szenvedélybetegség nem automatikusan eredményez gondnoksági eljárást.
Az már más kérdés, hogy mindaz, amit első olvasatra vélelmeztünk – a jelenlegi jogalkotás színvonala, a választójog állandó buherálása, a kisebbségekkel szembeni mindenfajta megértés és tolerancia hiánya miatt –, abszolút hihető volt. Hál’ istennek, tévedtünk. Amiért persze elnézést kérünk.
