Szijjártó kerítést font a kolbászából – A kisinas igyekszik túlszárnyalni a gazdit

  • 2015. október 25.

Villámnarancs

A külügyminiszter Békéscsabán töltötte a szabadidejét és a kolbászt. De úgy látszik, nem tanították meg neki, hogy tele szájjal nem beszélünk.

A Békés megyei online megmutatta a hazának az emberarcú politikust, aki a békéscsabai kolbászfesztiválon járt. Azt írják, hogy „Szijjártó Péter hangsúlyozta, a fesztivál révén is megmutathatjuk értékeinket, és nemzetközileg is összekötő kapocs a rendezvény”.

Az MTI tudósításából viszont az derül ki, hogy a miniszter az önfeledt töltögetés közben sem feledkezett meg értékeinkről, a „nemzetközileg is összekötő kapocsról”. Ott, helyben tartott egy sajtótájékoztatót, melynek során közölte, hogy „ha szükségessé válik, a magyar-román határon is megépítik az ideiglenes határzárat. Az előkészítő lépéseket, bizonyos alapvető földmunkákat egy szakaszon már elvégeztek”.

Egy kérdésünk lenne csak, nem várhatott volna ezzel a hétfőig? Tényleg egy kolbászfesztiválon, mackófölsőben kell ezt bejelenteni? Ja, hogy Csabától csak egy köpésre van a román határ? Vagy inkább Orbán Viktornak, a kolbászfesztiválok örökös díszvendégének akarta megmutatni, hogy ő – felelős politikusként – nem engedheti meg magának, hogy csak úgy lazázzon a húsok között.

Ráadásul a beol.hu riporterének Szijjártó már arról is beszélt, hogy „a fesztiválon szerzi be a kolbászokat, és hetente 3-4 alkalommal fogyasztja is”. Lehet, hogy ebben is megelőzi a kényszeresen fogyókúrázó Orbán Viktort?

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.