Boross Péter szerint Orbán Viktor egy fűzfából kiteljesedett színhozó, vagy valami ilyesmi

  • narancs.hu
  • 2015. október 25.

Villámnarancs

Az agg gebines hosszan temette Európát, de nekünk egyelőre nem kell félnünk. Mert Kohl, Mitterrand, Thatcher után Orbán Viktor kell Európának. Van tehát itt némi ellentmondás.

Boross Péter interjút adott az Origónak, amelyben a taxisblokádról és az ügynökaktákról éppúgy megemlékezett, mint az európai civilizáció pusztulásáról. Merthogy Boross szerint annak annyi, kampec stb. „Könnyen lehet, hogy az utolsó évszázadát éli az a civilizáció, ami ma Európát és Amerikát jelenti. Az Európai Unió a jelenlegi formában nem képes az igazán komoly kérdések megoldására. Nyugati politikusok most unokáik Európa-örökségét herdálják el” – mondja Hóbagoly, aki nem is olyan rég még az „eltérő bőrszínű” migránsokkal riogatta a kedves olvasókat.

Boross legújabb rémlátomásában immár győzedelmeskednek azok, akiknek – hogy ismét korábbi nyilatkozatát idézzük – „nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is”, ami persze nemcsak amiatt logikus, hogy olyan sokan vannak. „Nincsen Kohl, Mitterrand vagy Thatcher, most az európai politikai mezőnyt belepi a szürkeség – jegyzi meg, hozzátéve: – Nem tud kinőni a nagy országokból egy meghatározó egyéniség, ami szintén a válságot mutatja. Ez szomorú jelenség, a Nyugatrómai Birodalom utolsó időszakára emlékeztet, amikor a császárok egyre jelentéktelenebb személyek voltak.”

De nyugalom! Mielőtt elkámpicsorodnánk, és – jobb esetben – csomagolni kezdenénk, hallgassuk csak, mit mond még a bölcs vendéglátós! „Ismerem a miniszterelnököt fűzfakora óta, mostanra kiteljesedett, és színt hoz Európába egy olyan korszakban, amikorra lezárult a nagy egyéniségek kora.”

Így mindjárt más.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.