Szijjártó Péter barátjaként beszél a szlovák nacionalisták egyik vezetőjéről, s szerinte a magyargyűlölő párt is rendben van

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 10.

Villámnarancs

Haverkodunk mi szívesen bármelyik utolsó trógerral…

Bár Matolcsy nekibőszült jógázása mindent elsöpört, s Orbán is megint épp élet-halál harcra készül, nem kerülte el a figyelmünket, hogy Magyarország külgazdasági minisztere interjút adott a pozsonyi Új Szónak, s olyanokat mondott, hogy az csak na.

„Hogyan viszonyul a magyar kormány ahhoz, hogy a 2006–2010-es ciklus után másodszor is a Szlovák Nemzeti Párttal együtt kormányoz a Smer? Akkor ezt a döntést élesen bírálták, most viszont ez a bírálat elmaradt” – kérdi a lap.

false

 

Fotó: MTI – Bruzák Noémi

Mire a magyar külügyminiszter: „Nehéz lett volna ilyen kritikát megfogalmazni, amikor a koalícióba egy részben magyar párt is belépett. Fideszes politikusként valószínűleg nem nehéz kitalálni, a Híd–MKP-viszonylatban kit preferálok, külügyminiszterként viszont azt kell mondanom, a koalícióba egy magyarokat is képviselő párt is belépett. Sokat beszélgettem

Lukáš Parízek barátommal

(az SNS külügyi államtitkára – a szerk. megj.) arról, ő mint fiatal, európai gondolkodású politikus hogyan viszonyul ahhoz, hogy az SNS néhány éve európai, magyar, civilizált szemszögből vállalhatatlan kijelentéseket tett és politikát folytatott. Ő azt mondta, a jelenlegi SNS nem a korábbi SNS. Világossá tette, hogy ő a magyarokkal korrekt viszonyra törekvő párt tagja.”

Okos és bátor szavak:

azért fraternizálunk a nácikkal, mert a Híd (ami hirtelen magyar párt lett a Fidesz retorikájában, holott eddig szlovák volt, még a nevét is csak úgy volt szabad kimondani, hogy Most-Híd, most pedig hirtelen a Most el is tűnt), szóval azért, mert a Híd velük van koalícióban, s a kolléga meg jó csávó.

Kétségtelen, hogy ma az SNS is a menekültek üldözésében látja politikai perspektíváit, mint a Fidesz, s ezért nem törődik annyit a magyarokkal, de ettől még nem bújt ki a bőréből. Haverkodni velük akkor is nagy szégyen lenne, ha Szlovákiában nem élne egy magyar sem. Így meg egyszerűen árulás.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.