Segítség, a migránsok már a makói hagymafesztivált is fenyegetik!

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 10.

Villámnarancs

A fideszes polgármester persze tudja a megoldást.

Tegnap kezdődött a 26. Makói Hagymafesztivál, és vasárnapig tart. Ám úgy tűnik, az önfeledt szórakozás mellett a felelős gondolkodást sem dobhatják sutba a helyiek, legalábbis erre következtethetünk, a város polgármesterének fesztiválmegnyitó szavaiból. A Délmagyar tudósítása szerint Farkas Éva Erzsébet ilyet szólt: „az értékek, a hagyomány bemutatása különösen fontos gesztus

most, amikor a magyarságot, a kereszténységet védeni kell

az októberi népszavazáson. Jó döntést kell hozni, hogy jövőre ugyanilyen jó hangulatban ünnepelhessen a közösség”.

Farkas Éva Erzsébet

Farkas Éva Erzsébet

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd


Szóval, kedves makóiak, ha azt akarjátok, hogy jövőre is legyen Demjén Ferenc-koncert tök ingyen, akkor menjetek el szavazni. De előtte azért gondoljátok át: tényleg ezen múlik a hagymafesztivál jó hangulata? És ha igen, akkor ez így rendben van?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.