Tatár, nő, muszlim, és van egy kis szépséghibája, de nem az, hogy miniszterelnök lesz a szomszédban

  • narancs.hu
  • 2016. december 21.

Villámnarancs

Helyzet bontakozott ki Romániában.

Szép az élet délkeleti szomszédainknál. A december 11-i választásokat a romániai Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD) a szavazatok 46 százalékával megnyerte, míg a centrista-jobboldali Liberális Párt valahol 20 százalék fölött végzett. Mindez egy évvel azután történt, hogy korrupciós botrány miatt lemondásra kényszerítették (!) az addigi szocialista vezetést.

Ez eddig közepesen érdekes, de…

A győzelmi mámorba

csöppnyi probléma vegyül: a PSD elnöke, Liviu Dragnea ugyanis nem vállalhat miniszterelnöki tisztséget, mert áprilisban választási csalás miatt két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték (!) – még egy 2012-es népszavazás manipulálása miatt. Csakhogy így, a priusza miatt egy 2001-es törvény szerint kizárt, hogy miniszterelnök legyen belőle.

Ezért

Dragnea szerdán olyat tett,

ami önmagában, a körülmények ismerete nélkül szenzáció lenne (így se rossz): bejelentette, hogy Sevil Shhaideh korábbi államtitkárt és regionális fejlesztési minisztert fogja előterjeszteni miniszterelnöknek, aki történetesen egy fehér, muszlim, tatár származású nő – írta az Index.

Sevil Shhaideh és Liviu Dragnea

Sevil Shhaideh és Liviu Dragnea

Fotó: MTI/EPA

Mielőtt még a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében feminizmus meg hasonló fontos szellemi elköteleződések, érvek mentén ujjongásba kezdenénk, a helyzet az, hogy mindennek az oka: szimpla politika.

Bár a bejelentés

így is, úgy is történelmi,

sajtóértesülések szerint Dragnea és Shhaideh közeli jó barátok, a PSD elnöke pedig bevallotta, hogy nem mondott még le arról, hogy a jövőben (lehetőleg hamarost) miniszterelnök legyen. Dragnea választása azért esett Shhaidehre, mert olyan jelöltet akart, aki a pártért (érte) fog dolgozni, nem pedig politikai ambícióból „megy a kormánypalotába”.

Úgy tűnik Dragnea nem politikai érdemei, vezetői egyénisége miatt választotta Shhaideht, s nem is azért, mert olyan kurva jól mutatna egy muszlim, tatár származású miniszterelnök, aki történetesen nő (és szír férje van) a román parlamentben, hanem egyszerűen biodíszletre volt szüksége.

A két politikus ráadásul

rutinos a rosálásban,

2015-ben már helyet cseréltek a fejlesztési minisztérium élén. Csak nehogy az legyen a vége, hogy Dragneából lesz muszlim. Vagy nő. Vagy tatár. Tatár a csillagos ég.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.