Vágó Gábor zászlót bont és feltalálja a…

  • narancs.hu
  • 2014. november 11.

Villámnarancs

Az elmúlt napok tüntetéseinek motorja, az ex-LMP-s Vágó Gábor feltalálta az Orbán-rezsim elleni leghatékonyabb harcmodort.

Nos, a csodafegyver valahonnan ismerős…

„Nem pártot és nem ernyőszervezetet kell csinálni, hanem single issue [egy ügyre koncentráló] mozgalmak hálózatát létrehozni, amiben ezek a mozgalmak segítik egymást. Ezek a mozgalmak csak egy-egy ügyet képviselnek, azokban tűpontosan céloznak, és saját területükön áttörést tudnak elérni” – mondja szép bajuszú Vágó Gábor uram az Indexnek.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Milyen igaza van: „single issue mozgalmak hálózatát kell létrehozni”. Lehetneee… mondjuk e hálózat neve… ööö… Várjunk csak… Mi is? Megvan!

Legyen Szabad Kezdeményezések Hálózata!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.