Van új ellenség: Semjén már rég bekeményített volna

  • narancs.hu
  • 2016. december 5.

Villámnarancs

Csak a románok miatt rosszak a román-magyar kapcsolatok.

Egyebek mellett ezt tudta mondani a magyar miniszterelnök-helyettes mai sajtótájékoztatóján, amit Németh Zsolttal tartott a külügyi bizottság zárt ülése után, amelyen áttekintették a december 11-ei romániai választások előtti helyzetet.

„A mi kezünk mindig ki volt nyújtva, és most is ki van nyújtva;

nem rajtunk múlik az, hogy ilyen állapotok vannak Romániában,

és ide jutott a magyar-román viszony” – mondta Semjén, bár ezzel valószínűleg nem Szijjártó Péter húzására utalt, aki megtiltotta, hogy diplomatáink részt vegyenek a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett fogadásokon, amire Basescu volt román államfő úgy vágott vissza, hogy „Románia határa a Tiszáig tart”.

Az eset kapcsán két napja írtuk ezt: „Amúgy ez ugyanaz a Basescu, aki néhány éve még Orbán Viktor vállát lapogatta (és viszont) nagy barátságban; az orbánista média akkoriban nem győzte hangsúlyozni a román-magyar viszony soha nem látott harmonikusságát. Továbbá: a Fidesz (vagy valamely leágazása) 2002. december 1-jén a budapesti Kempinski előtt tüntetett, mert a román miniszterelnök (Nastase) ott adott fogadást nemzeti ünnepük tiszteletére, amelyen a magyar kormányfő (Medgyessy) is megjelent. Ám hét év múlva, még mindig ellenzékben, de már a biztosan bekövetkező kormányzásra készülve ugyanez a Fidesz erdélyi emberét, az RMDSZ (utóbb csúfos kudarcba fulladt) leváltására kinézett Szász Jenőt küldte a bukaresti elnöki palotába december 1-jén, hogy Orbán akkor cimborájával, Basescu államfővel együtt ünnepelje december 1-jét, Nagy-Románia megszületését. Most a politika perifériáján, egy a parlamentbe jutásra kevéssé esélyes kis párt vezetőjeként ugyanez a Basescu handabandázik, lényegében háborút vizionálva. A kör bezárult”.

De mit akar Semjén?

Úgy tűnik, semmi mást, mint bekéredzkedni a játszótérre és szétcsapni a homokozó lapáttal. Ez a „kinyújtott kezes” szöveg tényleg az óvoda kiscsoport, és ha még azt is hozzátesszük, hogy az index tudósítása szerint „a miniszterelnök-helyettes megjegyezte, hogy ha „egyáltalán” érheti kritika románügyben a magyar külpolitikát, akkor az maximum annyi lenne, hogy korábban az asztalra kellett volna csapni”, akkor tényleg csak szégyenkezni tudunk azon, hogy állítólag ez az ember képviseli a határon túli magyarok érdekeit.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.