A forgatókönyvet Nia Vardalos a saját élményei alapján, eredetileg egyszemélyes színpadi műsornak írta – a görög felmenőkkel rendelkező Rita Wilson és férje, Tom Hanks azonban meglátták benne a potenciált. Végül az apró független film az év egyik legnagyobb sikerévé, nem mellesleg pedig minden idők legnagyobb bevételű romantikus komédiájává vált. Nem csoda, ha alkotója azóta sem tudott elszakadni tőle: egy befuccsolt tévésorozatot és egy hasonlóan elhibázott folytatást követően, 21 évvel az eredeti után megérkezett a harmadik rész is, mely nem is annyira az elődökre, mint inkább a Mamma Mia-filmekre hajaz: a helyszín ezúttal egy apró görög sziget a maga furcsa figuráival és képeslapra illő naplementéivel – ideutazik Toula és családja, hogy az elhunyt édesapa utolsó kívánságát teljesítve felkutassa a gyerekkori barátait. ABBA-slágerek helyett ezúttal buzuki szól és szirtakit járnak a szereplők, előbukkan egy eltitkolt családtag, a múlt utat mutat a jövőnek, és a címhez méltóan még egy esküvőre is sor kerül. Igaz, az a görög helyett ezúttal inkább fele-fele arányban a görög és szír hagyományoknak megfelelően zajlik le. A mondanivaló a család fontosságáról és mások elfogadásáról megmaradt, a poénokból viszont jóval kevesebb jut: aki emlékszik még az első rész hőseire, az örülhet, hogy mit sem változtak, a többiek pedig nem nagyon érdekelték Vardalost, aki jogosan véli úgy, hogy új nézők egy harmadik résznél ritkán bukkannak fel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
