Édesanyja egy garázsvásár során vett neki egy akusztikus gitárt 5 dollárért, és innentől nem volt megállás. Clarke Chicagóba ment egyetemre, és az ottani pezsgő zenei élet még inkább a hőn áhított irányba terelte. Tagja lett a The Sueves nevű együttesnek, de egy album után otthagyta őket, mert inkább szólóprojektekben gondolkodott. New Yorkba költözött, és 2017-ben adta ki bemutatkozó EP-jét Cut Wormsként, a művésznevet William Blake egyik költeményéből vette. Egy évvel később jelent meg az erőteljesen beatleses ihletésű debütáló album, a Hollow Ground, két évre rá a monumentális, 78 perces Nobody Lives Here Anymore. De harmadjára jóval rövidebbre vette a mondanivalót: cím nélküli új LP-je mindössze 35 perces. Nyári lemezről van szó, annak minden melankóliájával és emelkedettségével együtt. Számos dal akár az ötvenes–hatvanas évek fordulóján is készülhetett volna; a Paste szakírója úgy fogalmazott, hogy ha Clarke szerzeményeit utólag beraknánk az American Graffitibe, egyáltalán nem lógnának ki belőle. Az énekhang néha kicsit lennonos, a produceri munka a korai Phil Spectort idézi, de itt van még persze jó adag Brian Wilson is. A Let’s Go Out On The Town, az erősen Beach Boys-os Use Your Love és az azóta Norah Jonesszal közösen is előadott Too Bad a három csúcspont, ami pedig az összképet illeti, biztosan ez az év eddigi legjobb pszichedelikus poplemeze.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
