Az egyébként teljesen felejthető alkotás érdekessége, hogy a valóságban is egy párt alkotó Kevin Kline és Phoebe Cates két gyermekükkel együtt szerepeltek benne. Az akkor csupán hétéves Greta Kline-t a bátyjával ellentétben végül azonban nem a mozi, hanem a könnyűzene világa szippantotta be. A kiskamasz kora óta dalokat író Greta a 2010-es évek eleje óta különböző álneveken rakta fel az internetre a zenéit, és végül Frankie Cosmosként sikerült az áttörés (Next Thing, 2016). Időközben a dalszerző szólóprojektje rendes zenekarrá avanzsált, úgyhogy a Frankie Cosmos már nem alteregó, hanem az együttest jelölendő név, de a főszerepet persze továbbra is Kline másfél-két perces, unortodox szerkezetű dalai játsszák. Mintha miniatűr versekhez íródnának ezek a lebegős, álmodozó, vonatból kibámulós hangulatú zenék – nem véletlen, hogy a Frankie keresztnév is az amerikai költő, Frank O’Hara iránti rajongása miatt ragadt rá annak idején a zenészre.
A hatodik anyag és a mellé kiadott mini-dokumentumfilm arról tanúskodik, hogy a projektnek jót tett az állandó tagokból álló zenekarként való újrapozicionálás. A dalok továbbra is jók és egyenletes színvonalúak, persze ezúttal is kissé egyívásúak, viszont az árnyaltabb és színesebb zenei környezet rengeteget segít azon, hogy ez ne vegyen le túlságosan sokat a Different Talking élvezeti értékéből.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
