Jeff Tweedy az utóbbi években nagyokat turnézott az anyazenekarával, kiadott két tisztességes albumot – az egyik dupla lemez volt (Cruel Country, 2022) –, most pedig a Clash 1980-ban kiadott Sandinista! című tripla hosszúságú anyagától ihletet merítve úgy érezte, hogy itt az idő emelni a tétet – de szólóban. A Twilight Override tehát egy majdnem kétórás játékidejű tripla lemez lett, amelyet a különböző előzetes keretrendszereket kifejezetten kedvelő dalszerző a dobozgitárja köré épített, a munkálatokba pedig két fiát is bevonta.
A dubtól a punkon át a diszkóig mindenbe belekóstoló Sandinista! stíluskavalkádját és szertelenségét ne keressük az amerikai zenész lemezén, az akusztikus gitár sokoldalú felhasználhatóságáról viszont igyekszik bizonyságot tenni. A számok közt vannak kísérletezőbb és hagyományosabb folkdalok is, vannak régi vágású rock and roll számok, de pszichedelikusabb hangulatok is, a minimalista hangszerelés viszont ad egyfajta koherenciát a végeláthatatlan hosszúságú anyagnak. Hiába a változatosság, a Twilight Override így is meglehetősen tömény, és a zenész minden igyekezete ellenére néha hajlamos kissé beunalmasodni. Inkább három szimpla lemezre darabolva működik jól, de Tweedy becsületére legyen mondva, hogy a harminc dalból mindössze három-négy olyan van, amelyek erősen B oldalasnak tűnnek – ez viszont még így is nagyon jó aránynak számít.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
